Chapter 1-Miért vagyok itt?

Chapter 1-Why am i here?

"Everyone is a star and deserves a chance to shine..."

 

-Itt az ideje, hogy végre te is a képernyőn tündökölj, elvégre nem hiába fecséreltem rád annyi pénzt. A többi trainee akiket eddig felkaroltam, már rég hozzák a pénzt a házhoz… Eljött az idő, hogy téged is berobbantsunk a köztudatba. –Nem állok készen. Egyáltalán mit kell tennem? –Egy survival show. 16 veled egykorú lányt válogatnak be,  egy új lány csapatot akarnak alakítani. Természetesen tudnod kell táncolni, énekelni, rappelni, dalszöveget írni, elég fittnek kell lenned és a jó modor is fontos… De a legfontosabb, hogy meggyőzd a zsűrit, hogy téged keresnek. Egyszóval hívd fel magadra a figyelmet bármi áron…

Dorm

Ezek voltak az utolsó szavak, amiket a főnököm mondott, azóta ugyanis beköltöztem a lányok számára előkészített dorm-ba. Nem igazán tudom, mit keresek itt, nem értek az énekléshez, se a tánchoz, rappelni pedig egyáltalán nem tudok.A többiek folyamatosan készülnek: nap, mint nap hallani milyen keményen dolgoznak, én viszont csak este lógok ki gyakorolni, mikor ők már alszanak. A legtöbben azt hiszik, egyáltalán nem gyakorlok. A napokban hallottam, amint kibeszéltek miszerint arrogáns vagyok és nagyra tartom a képességeimet. A lányok fele szerint túlértékelem magam, a másik fele pedig tart a képességeimtől. Félnek, hogy túlszárnyalom őket és így kevesebb esélyük lesz megmutatni ők mennyire jók. Pedig ha tudnák… 

A legtöbben Koreából és Japánból jöttek, van még pár kínai lány is, én azonban a ritka egzotikus külföldről érkező csapatot képviselem 2 másik lánnyal együtt, ránk külön figyelmet fektetnek. Egyszóval a főnök máris elégedett lehet, mert sikeresen teljesítettem a kérését, hiszen a figyelem középpontjába kerültem akaratom ellenére. A dorm-ban 4 hálószoba van,mindegyikben 4-en vannak.  Én 2 koreai és egy japán lánnyal kerültem egybe. Az egyik koreai lány, művész nevén Lina eléggé irányító személyiség, de Manami és Nari elég rendesek.

Lina

Nari

Manami

Másnap:

Iszonyatosan ideges vagyok. Egész este gyakoroltam, de még így se vagyok elég jó, a tegnapi próba után a lábam kivérzett, de igyekszem egy helyben nyugodtan megállni. A többiek különböző dalokat énekelnek, kész káosz van itt, alig várom, hogy véget érjen ez az egész és visszatérjek a céghez gyakorolni. -14-es te jössz! – riaszt fel egy stáb tag a kábulatból. Felállok, megtörlöm izzadt tenyerem, miközben a többiek minden lépésemet figyelik. A love the way you lie-t választottam, abból is egy lassú covert, így legalább a táncot megúszom.  A színpad közepén helyezkedem el, a mikrofon a kezemben, a hirtelen fénytől alig látok, igyekszem fókuszálni, míg a látásom szépen lassan kitisztul, és farkas szemet nézek azzal a 6 emberrel, akik értékelni fognak....

Írói megjegyzés: Tudom, hogy kevéske, de nemsokára jelentkezem a többivel, amik hosszabbak lesznek és mivel tényleg rövid ezért ma vagy holnap már hozom is a 2. fejezetet a Chooser-eknek (így neveztem el azokat akik jelölést kértek és remélhetőleg többen is lesztek később.) Én már így is nagyon boldog vagyok, hiszen először nyílik alkalmam megosztani a saját írásom. Köszönöm nektek! :)