Chapter 3- Like in a school:
Ez a 2. reggel ahol már be vagyok osztva az
osztályomba. Az első órám tánc Taemin-nal, amiért kicsit aggódom, mert falábú vagyok.
Miután a lányok látták az előadásomat, vannak akik megvetnek, illetve találtam
pár barátot.
Kicsit megkönnyebbülés, hogy találtam barátokat, így nem vagyok
annyira egyedül. Vivivel szoktam enni, de mivel nem egy csoportban vagyunk, így
ritkábban találkozunk, viszont néhányszor mikor neki szabadideje van, akkor
bejön az óráimra, főleg ha rapp-et oktatnak. Én leginkább a színészet órákat
szeretem, mert ez az egyetlen óra, amin nem csak azt hallom, hogyan rontom el a
tempót, hangmagasságot, illetve hogy mennyire merevek a mozdulataim táncban.
Dalírásnál még csak az őszinte fájdalom, öröm kifejezését gyakoroljuk. A divat
órák is elég jók, különböző színkompozíciókat, anyagokat jegyzünk meg és azt
hogyan és mit viseljünk a különböző eseményeken. Minhyuk mindig biztató
kijelentéseket tesz rólam és a kissé nyers, érdekes divatérzékemről, ami talán
még a kisujjamból is hiányzik, de azért igyekszem a legtöbbet kihozni magamból.
Ma reggel Manami-val együtt igyekszem a táncra, mikor megcsörren a telefonom. -
Menjél, csak mindjárt megyek én is. Hello, tessék? -Drága tündérke, azt hiszem
nem fogalmaztam eléggé világosan, azt mondtam legyél kiragyogó, erre mit látok?*hatásszünet*
Nem teszed, amit mondok! Szedd össze magad és erőltesd meg a képességeid,Sarah!
Átnéztem a tanáraid listáját, mindegyik vérbeli profi. Nem muszáj tökéletesnek
lenned, de szeretném,ha az emberek észrevennének és beszavaznának a top 7-be! Értve vagyok?
- Igen- csorognak le a
könnyek az arcomon, miközben teszek pár lépést a terem felé és neki megyek
valaminek... Vagy inkább valakinek. Az illető egy pillantást vett az arcomra és
én tudom, hogy elvesztettem a teljes önkontrollt. A kemény maszk, amit magamra
öltöttem, mikor ide jöttem akaratom ellenére, darabokra törik és csak a sebesült énem marad. A levegőt kapkodom,miközben a könnyeim leperegnek az arcomon.
Igyekszem összekapni magam és a legközelebbi mosdót vadásznám le, mikor a fiú megragadja a kezem és
visszahúz. – Jól van?-kérdezi tőlem a srác, akinek a cipőjét bámulom.
Összeszedem magam és nehezen, a könnyektől homályosan , de mégis az arcára fókuszálok.
Onew??? Ő miért van itt?-kiáltok fel magamban. -Nagyon sajnálom, nem figyeltem, mert a
gondolataimat elterelte néhány szaftos részlet.- nyalta meg a szája szélét.-Mármint csirke..-vörösödik el.
–N-nem, minden rendben van. Az én hibám. –makogok, mint a rapp órákon. –Hadd
kárpótoljalak, van egy kávézó a közelben és arra gondoltam milyen remek lenne ma egy kis szaftos csirkét enni. . –Nekem mennem kell, a dolgomat kell
csinálnom. Kétlem, hogy innen kiengednének… -Csak pihenhetsz egy kicsit,
mármint biztosan nehéz a lányokra figyelned és bizonyára sokat dolgozol, mint
asszisztens, de ez csak egy ebéd… -Asszisztens? –Ühüm, nem az vagy? –Én… -de
elakad a hangom, ahogy az órámra pillantok, majd azonnal fogom magam és
elkezdek sietni… -Ne haragudj, de muszáj mennem.
–Várj, egy kicsit.-hallom még,
ahogy utánam kiált. Na, ezt jól megcsináltam, szép volt Sarah.
Sajnálom, hogy csak most tudtam a következőt megmutatni nektek, elkaptam egy csúnya megfázást, de hoztam nektek a fejezetet, amilyen gyorsan csak tudtam. :) A következőt is hozom majd, csak épp suli vége van és rengeteg év végi dolgozat vár rám. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése