Chapter 5-Alku

Chapter 5: Deal

A piszkálódások tovább folytatódtak a héten. Vivi viszonylag jól tűri, még az őt eltaláló galacsinokra, gúnyos megjegyzésekre sem tesz semmit. A gyakorlótermekbe néha csak éjszakánként jutunk be,pedig szükségünk lenne a gyakorlásra. Én és Yunohe igyekszünk bátorítani Vivit,hogy szóljon a szervezőknek az ellene intézett támadásokról, de nem akar felhajtást maga körül.Egyikünk sincs könnyű helyzetben,hiszen Vivi után Yunohe és én is kapunk a megpróbáltatásokból, de mára már jobban tűröm, mint egy héttel ezelőtt, mert most  mindenki a hétvégi újraértékelésre készül és nem velünk vannak elfoglalva. Az időm nagy részét a tanórákon töltöm, ezért nincs időm felvenni a telefont, hiába hívogat a főnököm, még ha lenne is időm ,akkor se venném fel, mert nem engedhetem meg ,hogy összetörjek…

Minden nap úgy ébredek fel, hogy még ezt a mait ki kell bírnom, utána pedig nemsokára visszamehetek...A hiú ábrándjaim nem sokáig tartanak ki, tudom, hogy itt ragadtam és senki nem menthet ki innen,mert aki megtehetné az helyezett éppen ide.A főnököm nem tesz semmit, csak várja a csodát , hogy valaki felfigyeljen rám, hogy így aztán több pénzt zsebeljen be a debütálásom során. Ez az elmélete működne,ha éppenséggel lenne bennem bármi különleges, és ha több tehetség szorult volna belém.Azt mondogatom, ha már itt ragadtam, akkor szívjak magamba egy kis tudást és akkor hátha.... A mai napon is összeszedem a cuccom 6 órakor és a 3 próbaterem közül a 2.-ba lépek be , mert ide sikerült beírnom magam. 

 
Ahogy belépek, észreveszem a tükrön lévő vörös feliratokat: - Lassan úgyis eltakarodsz, malacka! Az ilyen tehetségtelenek nem ide valók, mégis hogy kerültél be az ügynökségedbe? Rokoni kapcsolatok segítségével? Pénzzel? Sírással? –ilyen és ehhez hasonlókat firkáltak a tükörre rúzzsal. Mindet elolvasom egyesével.

 

  A végére jutva 2 könnycsepp engedetlenül lekúszik az arcomon. Gyorsan letörlöm őket, mielőtt még bárki megláthatná és kinevethetné a gyengeségem által előtörő könnyeket.Magamban szidom a cseppeket, amik leszánkáznak az arcomon..

 

Nem lehetek ilyen, erősnek kell maradnom, különben sosem debütálok.Az anti-fanok sem lesznek kíméletesek,hogyha a főnök megengedi, hogy az első klippemet leforgassuk.Akkor se lesz könnyebb dolgom, ezért most kell megerősítenem magam lelkileg. Összeszedem magam, keresek egy rongyot és leszedem a mocskos üzeneteket. A függönyt elhúzva még több rosszindulatú megjegyzést pillantok meg, de feleszmélni sincs időm, mert hirtelen lisztáradat szakad a nyakamba. –Jézus, jól vagy?-hallom a hátam mögül. Hátrakapom a fejem és Onew-t pillantom meg. Gyorsan visszafordulok, az arcomat a hajammal próbálom takarni zavaromban kevés sikerrel, helyette csak a felszálló port látom, ami a hajamon állapodott meg. 

Hallom, ahogy közelebb jön, majd megfordít. Egy ideig farkasszemet nézünk, úgy néz rám meglepődve, mint aki szellemet látott. Meglepődöttről zavarttá válik a tekintete, majd gyorsan megrázza a fejét: -Rendben vagy? –néz rám kitartóan. Semmi kedvem válaszolgatni a kérdéseire, de azért bólintok egyet. Egyre közelebb lép, én pedig ijedten hátrálok. –Nem bántalak, ne félj!-emel fel egy törlőkendőt. –Csak segítek leszedni a lisztet.-lép felém egy lépést. Már nem lépek hátra, a fejemet lehajtva bámulom a padlót, miközben érzem, ahogy lágyan végig simítja az arcom. Nem merek felnézni, így kitartóan lefele nézek, és közben igyekszem összeszedni a gondolataimat mindhiába. A keze az állam alá nyúl, majd kényszerít arra, hogy a fejemet felemelve ráfigyeljek. Amint pillantásunk összefügg, elmosolyodik: -Így már sokkal jobb!-mondja csibészes mosollyal. Nem tudom, mire érti. Arra, hogy az arcom már nem lisztes vagy arra, hogy nem lógatom a fejem megszégyenülve? –Most már nem vagyok lisztes?-kérdezem halkan. –Nem, oh, várj ott maradt még egy kevés. –Hol?-próbálom eltüntetni az ujjammal. –Nem ott, hanem….itt.-nyúl a szám széle felé. Egy egész évezredbe telik számomra, mire leveszi az ujját az arcomról, majd keze a homlokomra téved. –Lázas vagy? Az arcod mondhatni lángol. 

–Nem, rendben vagyok-mondom sietve, miközben a hajammal próbálom eltakarni a lángoló arcomat. Kínos csend terít be minket, én az ajtót, ő pedig a tükröket figyeli. –Ki írta ezeket? Te?-néz rám csalódottan. 

 –Nem, nem én…-sóhajtok egyet. –Hanem páran, akik nem igazán rajonganak értem. –Szóltál a rendezőnek? –Nem. –Miért nem? Ezeket a lányokat ki kellene tiltani, miért nem teszel semmit? –Ez rendben van. Nincs értelme szólni, valószínűleg az elsők között fogok kiesni. –Ezt nem így kellene felfognod! Azért jöttél, hogy debütálj, nem? Akkor mutasd meg nekik!-szavai úgy hatnak rám, mint olaj a tűzre. –Hogy tudnám megmutatni? Nem vagyok jó sem a táncban, sem a divatban, sem a rapp-ben, sőt még az éneklésben se, nemhogy a dalszerzésben.-fakadok ki. –Egy jó tanárral minden lehetséges. –De nekem már vannak tanáraim és ők igazán jók, mégsem fejlődök, mert nincs idő arra, hogy mindig az én hibáimat javítgassák.- mondom feszülten. –Talán nekik nincs, de másnak van. –jegyzi meg. –A többi lánynak sincs, meg aztán jó néhányan nem is kedvelnek. Mégis ki másnak lenne ideje?-mondom elkeseredve. –Mondjuk nekem- húzza mosolyra a száját. –Miért tennéd ezt? Mit kérsz cserébe?-mondom hiszen megtanultam ,hogy semmit sem adnak ingyen.  –Semmit.-Olyan nincs.-Rendben, akkor csak annyit, hogyha valamiért úgy alakulna, segíts ki. –Nem megyek bele ilyen alkukba. –Ugyan már neked egy tanár kell, aki felkészít, én pedig remekül fel tudlak készíteni a különleges csapatom segítségével, akik simán kikupálnak. Bízz bennem –nyelek egyet a szavai hallatára. 

 Kész őrültségre készülök. Sorolom magamban az ellenérveket, de az érvek erősebbek, így végül bele megyek az alkuba. Onew közli velem, hogy holnap korán kezdjük el az edzést, és hogy ne hozzak magammal semmilyen cuccot, ez után kilép az ajtón és rádöbbenek, hogy semmit nem gyakoroltam még aznap. Befejezem a tükrök sikálását, majd elindulok a szállás felé azzal a tudattal, hogy holnap megkezdem külön edzésemet az új tanárommal.