Ismeretlen szemszög:
-Biztos vagy benne?-kérdezte tőlem. A fejemet felszegve idegesen néztem le barátnőmre: -Még szép! Nem hagyhatjuk, hogy a kismalac megússzon mindent, sőt még el is vegye tőlem az unokatesómat. Nem bírom elviselni, mikor valaki a családommal szórakozik-nevettem fel. -Messzire mész... Sarah, nem ártott nekünk, nem hiszem, hogy folytatnunk kéne ezt az egészet. Majdnem megöltük!-a másik sírva fakadt, én pedig csak elfordítottam a fejem. Való igaz, nem akartuk megölni... De így alakult... El kell tüntetnünk azt a fruskát, mielőtt tele beszéli Onew fejét mindenféle marhasággal. -Nincs szükségem nyafogásra.Akkor benne vagytok? Aki nem az kimehet-megfordultam, hogy lássam, mennyien hagynak ott. Jó páran elmentek, de a barátnőm továbbra is ott maradt támogatni engem. -Kezdhetjük!-nézett rám vad mosollyal.
Sarah:
Az ajtón belépve nekiütköztem valakinek. -Elnézést!-hebegtem, azt hittem az egyik takarítóba botlottam, de nem... Felemelve a fejemet, elfogott a félelem. -Szia, Sarah! Rég láttalak. Úgy látszik valaki szeret éjszakánként kijárni. Oh, ezek fiú ruhák rajtad?-kacagott fel Hyebin. -Hyebin, ez nem az, aminek látszik, kimentem egy kis kávéért, de leöntöttem magam és a kávézóban adtak pár cuccot-meglepődtem milyen könnyen hazudok, de nem számított... -Nekem hiába mondod, ezt másnak magyarázd-fordult meg intve, hogy kövessem. -Miről beszélsz? Mi történt? Hyebin! -Itt is vagyunk, ne aggódj, mindent megtudsz, amint belépsz. -Mit kell megtudjak? Hyebin, kérlek! Mondd el...-Nem tehetem, a barátaid várnak. Remélem megkapjátok, ami jár-lökött be a csarnok ajtaján.
A földre kerültem, a kezeim sajogtak, de nem érdekelt. Körülnéztem és megláttam. PSY nézett le rám lemondó tekintettel: -Tehát, megjöttél.. Már vártunk.. Van egy pár ügy, amit át kell beszélnünk-PSY nyugodtan beszélt, miközben engem égetett a pillantása. -H-h-hallgatom-böktem ki nehezen. -Előbb megvárjuk a barátnőidet. Nekik is van egy pár lezáratlan ügyük-az agyam zakatolt. Lebuktunk, most kell cselekednem. Meg kell állítanom ezt az egészet, segítenem kell a lányoknak. Nem rakhatják ki őket is a versenyből. Ez az én hibám, az egész... Vissza kell menjek az ügynökségemhez és meggyőzni a főnököt, hogy ne haragudjon... Mi lesz, ha nem debütálok? Hogy mentem meg a családomat? Ha maradhatnék, akkor tovább tanulhatnék, jobb lehetnék, még debütálhatnék is, de akkor a lányokat rúgnák ki. Ők tehetségesek, nem engedhetem, hogy így végezzék. Az agyamban már lejátszottam életem képkockáit... Kilépek a cégből, hazamegyek, szerzek egy állást és bejuttatom Maya-t, a húgomat a legjobb iskolákba. Ezt kell tennem, el kell rendezzek mindent... Már csak egy kérdés maradt: Mi lesz velünk? Önzőn ragaszkodtam Onew-hoz, mint egy kis gyerek a takarójához vagy a macijához. Nem tudom itt hagyni, nem tudok elbúcsúzni. Nem megy, bármennyire is erőltetném. A szemeimet könnyek égették.
-Jiyong,most mit tegyünk?-hallottam meg egy elfojtott suttogást. -Ne aggódj, találunk megoldást, megígérem. Ha kérdeznek hallgass, ne mondj egy szót se, Vivi... -R-rendben. -Nocsak, Jiyong és... Hogy is hívnak, kedvesem?-Vivi, nem válaszolt.. -Rendben, de hol van a másik lány? Van még egy jó madarunk, ha jól tudom. -Nincs...-ejtettem ki halkan a szavakat. Yunohe-t így már most megmenthetem, már csak Vivit és Jiyong-ot kell valahogy kihúzzam a pácból. -Megtaláltam őket-lépett be az ajtón PSY asszisztense. Francba...
Az ajtó kivágódott... Taemin szorosan tartotta Yunohe-t, aki nem akart belépni. Szemeit lehunyva sem tartotta vissza könnyeit. Sminkje elmosódva, haja kócos. -Megérkezett hát az utolsó is. Rendben, akkor kezdjük is el. Egy ismerősötök megosztott velem pár információt, amelyek szerint néhány szabályt megszegtetek. Kezdjük egyesével. Te!-mutatott Yunohe-ra. -I-igen?-szipogott. -Vajon mennyit ért neked az a szabály, hogy nem kezdünk ki a tanárunkkal? Értek én mindent, bizonyára kellettek a jobb jegyek, de tudhattad volna, hogy előbb-utóbb kiderül minden. Taemin, azt hiszem ugyanolyan naiv vagy, mint voltál. Nem is csodálkozom, hogy az első lánynak sikerült elcsavarnia a fejed. -Nincs igaza! Sosem érdekeltek a jegyeim. -Oh, szóval nem akartál debütálni? Akkor miért vagy itt?-nézett rá PSY nevetve. -De, akartam...Aztán rájöttem, hogy nem számít.... -Én voltam! Elcsábítottam a diákomat! Nem ő tehet róla, PSY! Direkt tettem....-Taemin felbátorodott és szárnyai alá vette Yunohe-t. Yunohe könnyei gyors iramban hullottak.
-Ne...ne hazudj...Taemin!-Yunohe az öklével ütötte reményvesztetten Taemin vállát. Ütései gyengék voltak, Taemin-nak meg se kottyant, de Yunohe csak tovább ütötte remegve a sírástól. -Milyen szép, mikor a szerelmesek megmentik egymást. Nagyon sajnálom, de a verseny szabályai szerint ki kell zárjalak a versenyből... Vissza kell küldjelek a cégedhez. Sajnos.. Ismerem a főnököd. Foggal-körömmel próbált meggyőzni, hogy maradhass. Megvesztegetett... Pénzzel. Visszautasítottam, tudom, honnan származik az a sok pénz. A mocskos ügyleteiről is tudok, de még így is megengedtem neked, hogy elkezd a versenyt. Csalódott vagyok. Azt hittem néhány női gyakornok nem vesz részt Cho éjszakai bárjának megtöltésével-húzta el a száját PSY. Taemin dermedten ült, a szemei nem ragyogtak úgy, mint korábban.
-Sosem vettem részt az ő ügyeiben, a képzésemre koncentráltam. Igen, nem tagadom, be akart vezetni az üzletbe, de visszautasítottam... Egyetlen esélyt kaptam...Ezt a versenyt... Ha hazaküld, akkor úgy végzem, mint a többiek... Éjszakai bárba zárva részeg férfiakkal körülvéve...- PSY arca elsötétült. -Értem, tehát Cho-nak is van szíve. Kaptál egy esélyt és te elbaltáztad Taemin miatt. Miért? Miért fontosabb ő, mint a szabadságod?-kérdezte PSY próbálva megérteni a helyzetet. -Mert szeretem-suttogta, miközben közelebb kúszott Taemin-hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése