-Én ezt nem bírom tovább... Hagyjon elmenni, rájöttem már, hogy nem nekem való ez a pálya...-hallom egy lány remegő hangját, ami el-elcsuklik.
-Úgy gondolod a részeg férfiak kiszolgálása Cho bárjában jobb munka, Yunohe?-teszi fel a kérdést PSY, nekem pedig elszorul a torkom. Nem mehet vissza Cho-hoz, ezt mindannyian tudjuk, ő is... Most mégis ezt kéri... Elment az esze...
-Én.. csak.. engedjen el-mondja makacsul.
-Mi lesz Taemin-nal? Legutóbb még igen komolyan...-PSY nem tudja befejezni a mondatot, én pedig üveg csapódást hallok.
-TAEMIN-RÓL EGY SZÓT SE!-kiáltja, majd kiviharzik, majdnem feldöntve engem. Nem térek magamhoz a kábulatból, Yunohe sosem viselkedett így. Nem jellemző rá ez a hirtelen harag, hiszen ő mindig olyan, mint egy energiabomba, akit cukorka és gyümölcsös parfüm illat leng körbe. Olyan ember, aki mindig mosolyog és nem adja fel soha, nem ilyen...
A gondolataimból PSY riaszt fel:
-Sarah? Mit keresel itt?-néz rám meglepetten, én pedig ijedten kapom fel a fejem.Bűnbánóan nézek rá, mert tudom a szavaim rosszul fognak esni neki, de már nem bírom ezt.
-Van valami, amit mondanom kell... Ki akarok lépni...-kezdem.
-Mi a baj veletek? Ma már ez a 2. alkalom, hogy valaki ki akar lépni. Ennyire rosszul bánnak veletek a tanárok vagy mi a probléma?
-Nem, a tanárokkal semmi gond, én csak.. nem értek az énekléshez, se a tánchoz és szeretnék egy másik pályán boldogulni.
-Mi lesz a debüt terveiddel? Onew-val már nem vagytok együtt, de ne add fel még. Fiatal vagy, még senki nem szedett szét úgy igazán. Nem kaptál anti-fanoktól levelet, nem küldtek neked megölt patkányt, se más undorító dolgot. Tehát nem értem... Az idol lét nem egyszerű, de mit vártál? Nem babusgatnak, Sarah, ez nem az a hely.
-Tudom, és rájöttem, hogy én nem vagyok ide való, tehát kérem a papírjaimat és már itt sem vagyok. Már összepakoltam úgy ahogy-mondom ki az igazságot.
-Hadd meséljek neked valamit... Miután elrohantál, Lina bezárkózott a szobátokba, Onew volt az egyetlen, aki itt maradt. Könyörgött nekem, hogy adjak nektek próbaidőt, mert mindkettőtöket kitettem volna a viselkedésetek miatt, de ő mégis térdre ereszkedett előttem és úgy kért, hogy adjak nektek időt. Itt vannak a próbák, és a duettverseny, próbáld meg. Ha még ez sem lenne elég, kaptam egy levelet...
-Milyen levelet?-kérdezem gyanakvóan, mert titokban aggódom, hogy a főnököm az, hogy megbüntessen, amiért nem válaszoltam a hívásaira.
-Bizonyos Lora írta, alig 8 éves.
-Lorena? Hol a levél?-kérdezem könnyek között.
-Nálam, tessék, olvasd el-nyújtja át a levelet. A borítékot kibontva azonnal széthajtom a gondosan összehajtogatott levelet és olvasni kezdem a girbegurba sorokat:
"Kedves Nővérkém! A minap láttunk a TV-ben, képzeld anyuval rettenetesen büszkék vagyunk. Gyönyörű vagy és te vagy a kedvencem a versenyzők közül, de Sarah... Ne sírj annyit, mert anya azt hiszi rosszul bánnak veled és aggódik. Ne add fel, nővérkém, bízunk benned, légy ügyes. Szeretünk, mutasd meg a tanároknak, hogy mennyi minden rejlik benned. Lora és a mami."
A végére jutva már csak szipogva szedem a levegőt. Annyira hiányoznak... A kezemben szorongatom a rózsaszín papírra írt könnyeimtől átázott levelet, miközben PSY a vállamra teszi a kezét:
-Látod? Érzed mennyire bíznak benned?-teszi fel a kérdést.
-Annyira.. köszönöm... El sem tudja képzelni mennyire szükségem volt erre a levélre... Köszönöm.. Mennem kell, ki kell csomagolnom...Elnézést..-mondom és már repülök is ki az ajtón a mellkasomhoz szorított levéllel.
Onew szemszöge:
A fiúk letusolták Taemin-t és ágyba dugták, de a kedélyek még mindig nem nyugodtak. Minho rettenetesen dühös mindenkire és Key-jel nem szólnak egymáshoz. Jonghyun-nak elege lett és lelépett a stúdiószobába. Én pedig úgy látszik vezetőként a saját életem és bandám romba döntésének forrása lettem, így inkább visszavonultam a szobámba. A fiókomban kutakodok, hogy megtaláljam a dobozkát és a levelet, de sehol sem lelem, hiába keresem. Hol van? Átnézem a papírokat, kottákat, könyveket, de végül nem találom meg. Remek, még ezt is elhagytam. A kis füzetem után nyúlok a szokott helyre, de a semmit markolom meg. Mi folyik itt? Csak úgy eltűnnek a dolgaim? Minho és Key konyhai veszekedésébe bekapcsolódva teszem fel a kérdést:
-Nem láttatok egy kis dobozt egy levéllel, és a kis füzetemet?-teszem fel a kérdést, miközben egymást marják.
-Nem, miért?
-Mert eltűnt, a dobozban volt valami fontos, nagyon fontos. Biztosan nem tudjátok? Életbe vágó!
-Dehogy láttuk, hyung, de ez az idióta egyfolytában idegesít. Már 2 órája csak Lináról beszél, arról a kígyóról-grimaszol Key.
-Vigyázz a szádra, drámakirálynő-vágja oda neki Minho, én pedig éppen szétszedném őket, mikor a maknae vándorol be a konyhába kómásan.
-Hol van Yuno?-kérdi a szemeit dörgölve, még félig álmodik...Egyikünk sem válaszol, majd bekattan nála valami és újra sírni kezd.
-Annyira hülye vagyok, skacok. Hiszen elment, dobott, mert összevesztünk... Nem értek én a lányokhoz, mindannyian bonyolultak, csak egyet tudok vissza akarom kapni, de nem tudom hol kezdjem-mondja búsan, Key pedig mosolyogva kezdi eldúdolni a Girls, Girls, Girls c. dalunkat. Taemin pedig rákezd énekelni, én pedig folytatom, míg végül mindannyian beleadunk mindent és Jonghyun is előkerül a stúdióból, így a csapat együtt énekli a dalt:
A dalt még 2-szer elismételjük, miközben a koreográfiát sem hagyjuk le a konyhában. A végén mindannyian a nappali szőnyegen feküdve nevetünk egymást ölelve, és érzem megtört a jég. Újra ugyanaz a csapat vagyunk, akik bátorítják, támogatják egymást, mert a SHINee tagok a családom részét képezik.
-Vesd be a Flaming Charisma erejét, az minden nőre hat-vigyorog Minho, de Key oldalba vágja.
-Milyen Flaming Charisma? A legjobb, ha vesz neki rózsát és egy gyönyörű Versace karórát-mosolyog ábrándozva Key.
-Most a saját vágyaidat mondtad el? Szerintem jobb, ha nem pénzbeli értékekben gondolkodsz. Hajtogass ezer darut neki, és mutasd meg neki mennyire szereted, vond a karjaidba, suttogj lágy szavakat a fülébe és csókold meg-enged el egy lágy sóhajt Key.
-Ahogy mondtam az a legjobb, ha kiöntöd neki a szívedet egy dallal és őszintén feltárod neki az érzelmeidet daruk, kacsintások, karórák és miegymás nélkül-vigyorgok rá az összezavarodott maknae-ra.
-Így lesz, köszönöm srácok, ti vagytok a legjobbak. Most viszont mennem kell szervezkedni-kacsint egyet ránk, mi pedig aggódva nézünk rá.
-Miben mesterkedsz Lee Taemin?
-Valami számomra is furcsa dolgot fogok tenni. Megmutatom neki... Skacok 20 perc múlva találkozunk a stúdióban, rendben? Hozok még pár embert, sietek vissza-mondja és mielőtt még kifaggathatnám mire készül, el is szalad. Én pedig mosolyogva nézek a hősszerelmes maknae után, miközben a saját szívem megremeg, hiszen az én terveim már nem válhatnak be, mert elvesztettem azt a dobozt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése