Yunohe szemszöge:
Idegesen pillantottam le a ruhámra... Egyedül várakoztam, miközben a többiek már a párjukkal voltak...
-Hol van már Taemin?-szorongattam a telefonomat a kezemben, miközben azon gondolkodtam mi van, ha nem ér ide időben...
-Yunohe, tönkreteszed a körömlakkot-kiáltott rám a sminkesem, én pedig óvatosan lenéztem a kezeimre, amelyről a festék egy része lepattogott már...
-Sajnálom..-hajtottam le bűnbánóan a fejemet.
-Ezt újra kell csináljuk. Sunmi, a körömlakk nem lett elég tartós, helyre hoznád?-Sunmi fáradtan slattyogott oda mellém, hogy újra elkészíthesse a körmeimet, én pedig megígértem magamban, hogy ezután veszek neki egy kis csokit, hiszen az én hibám, hogy tönkrement a munkája.
-Hunyd le a szemeidet és pihenj egy kicsit, olyan nyúzottnak tűnsz-mondták nekem a lányok.
-Csak ideges vagyok egy kicsit. Szeretnék jól alakítani a mai napon.
-Nagyon csinos leszel, Taemin nem is fogja tudni majd levenni a szemeit rólad-suttogta a fülembe Sunmi, míg én elmosolyodtam a tükörben.
-Remélem...-pirultam el.
-Ugyan, ez teljesen biztos, csak rád kell nézni: tökéletes haj,smink, körömlakk, és a ruhád... hát az sem egészen rossz darab..-mondták, én pedig lenéztem a számomra túlságosan rövidnek tartott ruhámra, amit nem tudtam kötni sehova..
-Mindig a ruháimat szidjátok, pedig ez tökéletes... Állj fel egy kicsit járkálj benne, meg próbáld a táncot-mondta a stylist-om, én pedig úgy tettem, ahogyan azt meghagyta nekem... Nos az eredmény nem sült el jól, mert elszakadt a miniruha alja.
-MAMMA MIA! Dios mio! Most mit tegyünk? Nincs nálam még egy ilyen ruha-siránkozott a stylist, miközben próbáltam megnyugtatni.
-Ne aggódj, majd felveszem az egyik saját ruhámat-mosolyogtam.
-Arra nem lesz semmi szükség-kiabált be valaki hátulról. Odakaptam a fejemet, hogy lássam ki vonja kétségbe a szavaimat... Hát persze, hogy Taemin...
-Taemin!-takartam el a ruha szakadását a kezeimmel.
-Nem mintha így nem tetszenél, de tudod ezt az oldaladat szeretném, ha csak nekem tartogatnád-vigyorodott el önelégülten.
-IDIÓTA-dobtam meg az egyik fésűmmel, ő azonban nevetve kitért a támadásom elől és nyomott egy puszit az arcomra.
-Ne legyél olyan haragos, nem azért jöttem be az öltöződbe.
-Hát akkor? Mit szeretnél?-érdeklődtem morcosan.
-Először is, gyere ide, ülj le mellém-paskolta meg a kanapén lévő helyet maga mellett.
-Taemin, erre most nincs...
-Gyere ide-kért a kezét kinyújtva, így hát leültem.
-A mai előadásunkra leszek a legbüszkébb akármi is történik, mert veled adhattam elő ezt a számot, érted?-simította meg az arcomat, majd a hajammal kezdett játszani óvatosan.
-De nem leszünk készen, nem lesz meg semmi az előadáshoz.
-Ssshh, minden megvan... benned-csókolt meg lágyan a kanapén, majd a stáb füttyölésére, tapsolására külön váltunk.
-Szeretlek.... és szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt az ajándékot, hiszen ez az első élő fellépésed... Tessék-lépett hátrább, felvett egy hatalmas dobozt, majd az ölembe tette.
-Taemin, mi ez az egész?-kerekedtek ki a szemeim.
-Csak nyisd ki-kacsintott rám, én pedig mosolyogva vettem le a szalagot a tetejéről, majd emeltem fel a doboz fedelét.
-Te jó ég! Ezt nem gondolhatod komolyan... Ez... gyönyörű... -emeltem ki a ruhát.
-A méreteidet Sarah-tól kértem el, remélem tetszeni fog.
-Viccelsz? Imádom, köszönöm-ugrottam a nyakába.
-Oh, milyen szép a szerelem. Sunmi, segítsétek bele a ruhába, aztán meglátjuk hol vágjunk bele.
A ruha egy kettőre rám került, és csak tátogni tudtam, tényleg pontosan illett rám.
-Ez... tökéletes-mondtam ki a gondolataimat halkan.
-Talán, ha levágnánk miniruhának, akkor is jól állna és akkor tudnál táncolni.
-Jaj, tényleg a tánc, akkor muszáj lesz levágni, igaz?-biggyesztettem le a számat.
-Nem lesz meg a tánc-vágott közbe Taemin.
-Micsoda? De hát már ezerszer begyakoroltuk.
-Nem illik az előadás koncepciójába, most pedig gyorsan csináljátok meg a sminkjét, körmét, haját, mert 10 perc múlva kezdés. Ezek után mindannyian belehúztunk a dologba, Taemin pedig a saját öltözőjében készült fel, így nem csodálhattam meg öltözés közben, ahogyan azt ő tette, de mint tudjuk a bosszúnak is eljön az ideje egyszer...
A mikrofont nézegetem a színfalak mögött, hát tényleg eljött ez a pillanat is, végre kiállhatok a színpadra én is. Kicsit feszengek, de mielőtt eluralkodhatna rajtam a félelem, Taemin jelenik meg a hátam mögött és von forró ölelésbe.
-Na végre megtaláltam a legcsodálatosabb lányt ma este... Készen állsz?-suttogott a fülembe.
-Csak akkor, ha te is-mosolyogtam rá, miközben a színpadra sétáltunk kézen fogva.
A zongorához ültünk mindketten, de mielőtt megszólalt volna az első akkord Taemin a közönséghez szólt:
-Ezt a dalt a legcsodásabb lánynak szánom, akitől az eszemet vesztettem az utóbbi hónapokban. Yunohe, köszönöm...-csókolta meg a kezemet gyengéden, majd megszólalt az első akkord, én pedig a szavai varázsa alatt állva kezdtem el énekelni a dalunkat:
A dal rólunk szólt az egymásra találásunkról, a bizonytalanságainkról egymással kapcsolatban, majd az újbóli kapcsolatunk felépítéséről. Akkor és ott különlegesnek éreztem magam, hogy ott lehetek a színpadon Taemin-nal és nem azért, mert ő volt a SHINee maknae-ja, azért mert ő volt az, aki mellettem állt, aki megértett, aki a másik felem volt. Mi voltunk Bonnie és Clyde, Superman és Lois, ég és föld, nap és hold, yin és yang. Ha nem voltunk együtt furcsán felbomlott az egyensúly mind bennünk, mind a környezetünkben. Ő volt az igazi nekem és én neki, mindketten tudtuk ezt, habár nem az első pillanattól kezdve, talán csak most értettem meg igazán mennyire fontos is nekem a lénye...
A dal végeztével felálltam, de megbotlottam a ruhámban, Taemin időben kapott el, miközben hátradőltem és emelt fel a karjaiba.
-Éreztem, hogy el fogsz esni-nevetett rám, miközben a közönségünk tapsviharral jutalmazta azt, ahogy Taemin a karjaiba vett.
-Nekem viszont fogalmam sem volt róla... De zuhanás közben tudtam, hogy elkapsz...
-Mindig elkaplak, ez a dolgom-léptünk a színfalak mögé.
-Nem mondtad, hogy másodállásban bébicsőszködsz.
-Csak akkor, ha ilyen lányokra kell vigyázni, vagyis pontosabban rád-kacagott rajtam, miközben fülig vörösödtem.
-Mit gondolsz milyenek voltunk?-kérdeztem terelve a témát.
-Mindent beleadtunk és ahogy mondtam számomra ez volt a legkülönlegesebb előadás.. Remélem tudod, hogy még, ha nem is nyerünk, akkor is elviszlek valami különleges helyre, csak PSY-jal kell beszéljek..
-Ssshh, nem is tudod milyen remek helyen vagyunk most, mert nekem az a legkülönlegesebb hely, ahol te meg én vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése