{ONESHOT} Christmas miracle

 Karácsonyi csoda

Yugyeom szemszöge: 

Egy újabb koncert, aminek vége van... A fiúk elfáradtak rendesen, de még a fan-találka hátra van. Nekem egy dolgon jár az agyam csak, még hozzá anya szavain és a hazugságomon...

A koncert előtt egy órával:

A telefonom csöng, miközben a sminkesek az utolsó simításokat végzik az arcomon, a fodrász pedig a hajammal van elfoglalva. A kezem a telefonom után nyúl, majd ránézek a kijelzőre és sóhajtok egy nagyot: 'Anya'
-Szia, Anya! Hogy vagy?-kérdezem mosollyal az arcomon.
-Yugyeom, drágám. Minden rendben van, nyakunkon a tél, de apáddal megvagyunk.
-Igen az időjárás nem éppen a legjobb, az utak eléggé csúszósak, vigyázzatok!
-Ne aggódj, kisfiam. Nos az a helyzet, hogy felhívtam a menedzseredet, a fiúkkal lejöhettek hozzánk egy kis időre karácsony tájékán. Itt lesz a bátyád is a barátnőjével. Tudod a bátyád barátnőjének, Hyemi-nek van egy barátnője, aki szintén átnézne hozzád. Mit szólsz? Szép, okos, bájos kislány, éppen az egyetemet végzi, és még plusz munkája is van....
-Anya, állj meg egy kicsit- pislogok nagyokat, hogy elfelejtsem anyám kerítőnős terveit.
-Mi a baj, drágám?-az agyamban gyorsan kutattam megoldás után.
-Nos, anya... Már van barátnőm-mondtam ki halkan a számomra is nehezen hihető hazugságot.
-Oh, kicsoda? Nem is mondtad... Az egyik lánybandából?
-Nem, nem, dehogyis... Ő csak egy átlagos lány, anya.
-Remek, alig várom, hogy megismerhessem, hozd el őt! Megyek elmesélem apádnak!-bontotta a vonalat gyorsan, mielőtt megakadályozhattam volna.

* * *

-Yugyeom, figyelj oda egy kicsit-ébreszt fel a gondolataimból Jackson.
-Baj van?-nézek rá kérdőn, mert nem értem mi a gond.
-JB már kb. ötödjére kérdezi meg ugyanazt a dolgot, mégis mi van veled?
-Ne haragudj, csak anyám partiján gondolkodtam.

-Most hogy mondod alig várom az idei buliját. A bátyád menyasszonya is ott lesz elvileg-vigyorgott rám kajánul Jackson. Ezek szerint már ők is tudnak mindenről. Kíváncsi voltam, mikor kezdenek el piszkálni.
Jackson-ra néztem... Csak a megfelelő alkalomra várt, hogy megszívasson. Nem hagyhattam.

-Hallottuk, hogy van egy csinos barátnője is-kacsintott rám JB.

-De még milyen barátnője!!!-tette alá a lovat Bambam.

-Srácok, elég legyen-kezdtem.

-Hogy fogsz ebből kimászni, Casanova?-kacagott élvezettel Jackson. Én pedig hozzá vágtam az első díszpárnát, ami a kezem ügyébe került. A szöszke kikerülte, majd kinyújtott nyelvvel ült vissza a helyére.

-Ha tudni akarjátok beszéltem már anyával... Nagy gondban vagyok...

-Mi történt?-kérdezgetett Mark csendesen. Úgy tűnt ő itt a legkomolyabb jelenleg.

-Azt mondtam van barátnőm...-de nem tudtam folytatni, mert a srácok beleröhögtek a képembe.

-Ekkora gebaszban nem is lehetnél. Gratulálok a probléma megoldáshoz, Romeo!-gúnyolódott nyugodtan Jr.

-Inkább azt mondjátok meg mit tegyek?

-Kérd fel az egyik lányt az ügynökségünktől, biztos szívesen elkísérnek minket és kisegítenek-mondta Mark őszintén.

-Nos, azt mondtam anyának, hogy egy átlagos lány a barátnőm...-hunytam le a szememet fájdalmasan.

-Idióta vagy, Yugyeom... Remélem tudod-csapott a homlokára Youngjae.

-Ez nem kérdéses, de hogy mászok ki ebből?-hatalmas csend, míg végül Bambam meg nem világosodott.

-A fanok... Itt csak ők segíthetnek. Ki kell válassz egyet, aki elég normálisnak tűnik-jött az ötletével.

-Jó, de... Mégis mikor válasszam ki?

-Mondjuk most? Már jönnek is dedikálásra. Ha meglátod a kiszemelted csak szólj és a biztonságiakkal leszereljük neked-magyarázott Jackson a tervet szövögetve. Több időnk nem maradt, mert be özönlöttek a rajongók. Egytől egyig ugyanúgy néztek ki, ugyanolyan pólóban. Minden rendben ment, mindegyikük érdekes volt, de egyikük sem kötötte le a figyelmem hosszabb időre. Míg végül az egyikük fel nem bukkant Jackson-nal. Hosszú, sötét haja a vállára omlott. A lightstick a kezében lógott, de a pólója meglehetősen snassz volt, nem a megszokott Got7 pólót viselte. Egyre tovább néztem... Szemüvege alól mosolygós szemek néztek vissza rám, miután elkapta a tekintetem. Youngjae megbökött, majd belesuttogtam a fülébe:

-Ő lesz az...

-Biztos vagy benne? A szemüveges, mosolygós lányra gondolsz? Aki egyszerű pulcsiban jött?

-Teljesen biztos. Őt viszem anyáék partijára. Elvégre ki mondana nekem nemet?-kuncogtam fel boldogan.

-Legyen úgy, de előbb végezd el a dedikálásokat.

* * *

A dedikálás után az öltözőbe mentem. Már vártam a pillanatot, hogy újra lássam a lányt, akit nyugodtan bemutathatok majd anyáéknak, legalábbis remélem. Az ajtót kinyitva szembetaláltam magam vele. Érdeklődve nézelődött körbe a szobában. A kitett púdereket vizsgálgatta, mindent a kezébe vett.
-Azt hiszem nem szoktak mások cuccaihoz nyúlkálni-szólítottam meg, miután hangtalanul közelebb léptem hozzá. Kiejtette a kezéből a púdert, ami beterítette a padlót és egy kevés az arcomra is juthatott, mert halk kuncogásba kezdett, amint rám nézett.

-Ne haragudj, én csak kíváncsi voltam-szabadkozott.
-Semmi gond, a rajongók kíváncsiak mindig. Már megszoktam. De térjünk a tárgyra-mondtam, miközben próbáltam lehessegetni a púdert az arcomról.
-Ömm.. Rendben, de nem ott van a púder, hanem a másik oldalon-próbáltam megtalálni, de a kezemre nem ragadt több fehér paca.
-Segíthetek?-kérdezte. Egy pillanatig vártam, majd bólintottam. Az apró ujjai egyre inkább közeledtek felém. Az érintése puha volt és a tenyere meleg. A szemeivel egyre csak az arcom púderezett arcát figyelte, én pedig a szemeit. Egyre közelebb mentem hozzá a tudtomon kívül. Mit csinálok?
Mire végzett már csak centik választottak el az ajkától. Egyszer csak felnézett, majd kicsit elhúzódott. Megköszörülte a torkát:

-Tehát miről akarsz beszélni? -a lehelete édes volt, kíváncsi lettem volna az ajkai ízére, de itt üzletről volt szó.

-Az anyám partit rendez... -kezdtem bele nehezen.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét. Nem tudtam hogyan is kellene elhívnom hiszen most találkoztunk először.

-A fiúk is ott lesznek, és a fanok közül kiválasztottunk egyet, aki eljöhet velünk decemberben a szüleim házába egy hétvégére. Jelen helyzetben ez a valaki te vagy. Gratulálok-hazudtam, akár a vízfolyás.

-Micsoda? Ne viccelj!-sikkantott egyet, majd rám vetette magát és az ölelésébe vont. Pár percig így ültünk egymás mellett, majd hátrább húzódott.

-Oh, ne haragudj. Először a púder, most meg letámadlak. Nem szándékos, én csak tényleg meg vagyok lepve és örülök.

-Ezek szerint eljössz?-kérdeztem reménykedve.

-Ez nem kérdés. Ott a helyem-kacsintott rám. Én pedig boldogan sóhajtottam fel. Barátnő szerzés: pipa. Az álbarátnőnek megmondani szerepkörét: katasztrófa...

* * *

Az utazás kellemesen folyt. A fiúk sokat viccelődtek Hana-val, aki egy percig se hagyta szó nélkül a csipkelődéseiket. Tetszett ahogy visszavágott nekik. A srácok elég sokszor próbáltak kínos helyzetbe hozni, de mindig megkerültem a dolgot, és szimplán a vendégem szórakoztatására fordítottam az időt és az ő megismerésére. Az út alatt kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, de nem annyira, hogy valóban a barátnőmnek hívhassam Hana-t anya előtt....

-Drágáim, végre ideértetek. Yugyeom bátyja is nemrég ért ide, Eunjung-gal. Alig vártam már, hogy megjöjjetek-ölelte meg egyesével a fiúkat. Hana-t a hátam mögé bújtattam nehogy anya egyből letámadja, habár tudtam, hogy máris őt kutatja a szemeivel.

-Anya-mosolyogtam rá, miközben megölelt.

-Hála az égnek, hogy itt vagy. De hol van...?-leselkedett.

-Itt is van-vezettem elő Hana-t a hátam mögül a kezét fogva.

-Szerbusz, Yugyeom anyukája vagyok-mosolygott rá. Hana a kezét nyújtotta anyám felé.

-Üdvözlöm, Hana vagyok. Rajongok a fiáért-nevette el magát, miközben egyre vörösebb lett az arca. Anyám nem fogta meg a kezét. Aggódva néztem kettejüket, de anya magához húzta Hana-t és szoros anyai ölelésbe vonta, ahogy előbb a fiúkat. Hana kicsit zavarodott volt, de ő is megölelte anyát. Én csak reménykedtem, hogy megúszom ép bőrrel a hétvégét....

-Gyertek beljebb, gyerekek-mosolygott ránk.

-Gyere-fogtam meg a kezét Hana-nak. Ugyanolyan puha volt, mint emlékeztem.

Hamar körbevezette Hana-t a házunkban. Közben megmutatta a gyerekkori fotóimat, amiknél égőbbek már csak a videók lettek volna. Hana mindegyik képre azt mondta, hogy aranyos kis kópé voltam, de egy percig se hittem neki. Anya végül odaadta neki az egyik kis kori képemet, én pedig egyre vörösebb lettem, ahogy anya valóban úgy kezelte Hana-t akár a barátnőmet. Hana viszont úgy kezelt engem, mint rajongása tárgyát.

-Már megágyaztam mindenkinek-mondta anya, miközben leültünk az asztalhoz és nekiálltunk enni.

-Hogyan ágyaztál meg?-nyeltem félre az asztalnál ülve.

-Természetesen mivel nincs elég szobánk így a fiúk kettesével vagy hármasával alszanak együtt. A bátyád szobáját a bátyádnak és a barátnőjének készítettem elő. A te szobádat pedig Hana-nak és neked hagytam meg. Tudod milyen szűkösen vagyunk-nevetett fel anya, a fiúk pedig egyből újabb röhögésbe kezdtem.

-Ezt jól megkaptad Yugyeom-csapott vállon Jackson. Legszívesebben belefordítottam volna a fejét az elénk helyezett puncsos tálba, de persze az neveletlenség lett volna. Így eltökéltem, hogy akkor csinálom mikor nem lesznek tanúk az esetre.

Az ebéd után mindenki visszavonult egy kicsit, hogy kipakoljon. Hana anyával maradt a konyhában, hogy segítsen neki elpakolni. Fél füllel próbáltam a beszélgetésüket elcsípni, mert nem akartam, hogy anya bármilyen fura dologról faggassa.

-Na és mit gondolsz a fiamról, Hana?-kérdezett anyám.

-Nagyon rendes velem. Meg is lepődtem, mikor mondta, hogy ide jövünk. Azt hiszem ez elég személyes lehet neki.

-De hát a családhoz tartozol, igazán örültem, mikor Yugyeom felhívott és elmesélte, hogy jössz. Tudod ritkán hoz el bárkit is ide a fiúkon kívül-kacagtak együtt, én pedig hangos léptekkel betoppantam, mielőtt anyám tovább ecsetelte volna boldogságát. Ki tudja talán még az unokák iránti vágyát is felhozta volna....

-Mit csináltok, lányok?-tettem fel a kérdést, mint desszertre éhes farkas. Anyám csak megcsóválta a fejét, Hana pedig megmutatta mit hozott.

-Hoztam egy kis házi süteményt, ami azt illeti. Gondoltam miért ne?-vonta meg a vállát, miközben tálcára tette az igen finomnak látszó sütiket. A derekát átkarolva igyekeztem a másik kezemmel a tálcához érni, de Hana figyelmét ez se terelte el:

-El a mancsokkal-csapott rá a kezemre.

-De hát... Azt hittem a süti azért van, hogy megegyük-gúnyolódtam.

-Arra, de csak miután kitettem mindent-magyarázott vigyorogva.

-Na, csak egyet!-hisztiztem, de Hana hajthatatlan volt.

-Egy kis morzsát?-alkudoztam.

-Nem, nem. Kizárt dolog. Az előbb ettünk. Ne legyél éhenkórász-gúnyolódott ezúttal ő. Nem hagyhattam, hogy így menjenek a dolgok, így amint letette a sütis kosarat megragadtam a derekánál fogva és felemeltem.

-Mit csinálsz? Tegyél le. Nehéz vagyok-akadékoskodott.

-Ha nincs süti, akkor megeszlek téged-duzzogtam továbbra is, miközben egyre közelebb húztam őt és a fogaim éppen a nyakához értek volna, de ő elfordult és helyette az ajkaink értek össze. Lassú, alig-alig csók volt ez, de megbizonyosodhattam, hogy Hana ajkai valóban édesek, akár a cukrozott eper.
-Hát ti meg mit csináltok?-tette fel huncutan a kérdést Jackson. Abban a pillanatban letettem Hana-t.
-Mi csak... Mi...-hebegett össze-vissza, majd elszaladt eper piros arccal..
-Csak incselkedtek egymással, akár a párok-somolygott az anyukám. Jackson pedig ismételte a szavait gúnyolódva. Eskü megnyuvasztom, ha vége ennek az egésznek.

-Anya, ha nem gond én most...
-Persze, menj csak utána... Annyira aranyos volt, mikor elpirult... Szerintem odáig van érted, kicsim-suttogta, majd cinkos mosollyal hagytam ott a konyhában, miközben tudtam, hogy valószínűleg ez életem legnagyobb hazugsága...

* * *

Hamar leszállt az est... Bármennyire akartam Hana-val beszélni vagy a fiúk foglalták le vagy engem foglaltak le a fiúk.. Így csak este tudtunk újból találkozni a szobámban.  –Nos, ez lenne a szobám. –mutattam körbe.

– Szép! –mondta nekem nagy, félénk mosollyal.. 

-Van egy fürdő oldalt, az ajtón túl, ha szeretnél elmenni fürdeni, akkor használd nyugodtan. –Jól van. Akkor elmennék, ha nem gond. –Azaz ajtó nyílik a fürdőbe, addig én elmegyek egy kis nasiért.

–Rendben,köszi!- Gyorsan beiszkolt a fürdőbe, én pedig kimentem a nasiért. Éppen nyitottam az ajtót kezemben a nasis tállal, mikor a látvány , nos mellbe vágott. Az üvegtál kiesett a kezemből, és szilánkok szóródtak szerte-széjjel. Hana egy szál törölközőben állt előttem.... Nem tudtam, hogy én vagyok-e vörösebb, ő vagy a törölköző. A tekintetem rátapadt... Ő pedig egyre kínosabban érezte magát.

-Ne haragudj, de... Elfordulnál?
-Ööö... Jaj... Az én hibám...-fordultam el lángoló arccal, amíg ő felöltözött.
-Hozok egy lapátot, amivel felszedem a földre került szilánkokat, addig ne lépj sehova. -Rendben.
Felszedtem az üvegdarabokat a földről, amit tudtam kézzel, a többit pedig a lapát segítségével. Mindent szépen eltüntettem, nyugodtan dobtam le magam az ágyra, mikor Hana felkiáltott:
-A kezed!-lépett mellém és óvatosan megfogta a kezemet.
Erőteljes, de vékony vércsík száguldott le a tenyeremről az ő kezére.
-Várj egy kicsit, ezt fertőtleníteni kell-húzta elő a kis táskájából a fertőtlenítőt és a kötszert. El kellett állítania a vérzést. Egyre több zsebkendő hullott a földre, de végül sikerült elállítani a vérzést...A fertőtlenítő égetett...
-Aúúú...

-Maradj nyugton, ne izegj-mozogj össze-vissza-szúrt le, miközben a kötszert készítette elő.

A szemeimmel már egy ideje nem a kezeimet néztem, hanem Hana arcát és szorgosan munkálkodó ujjait.

-Kész is vagyunk!-fejezte be, majd mosolyogva felnézett rám, míg engem egy láthatatlan erő hátulról tolt egyre közelebb hozzá. Mégis mi folyik itt? Ő Hana, az egyik rajongóm és jelenleg a kamu barátnőm... Mégis mi van velem?
 

Úgy látszik az eszem már nem próbált meg logikusan gondolkodni, elvesztettem az irányítást magam felett... És hogy kit hibáztathatok érte? Csakis azokat a mélybarna szemeket, amelyek most is érdeklődve néznek... Én pedig egyre közelebb hajolok, hogy beleveszhessek ezekbe a szemekbe... Miután birtokba veszem az ajkait, észreveszem, hogy még mindig ugyanolyan lágyak az ajkai, mint az első csókunknál. Olyan törékenynek tűnik, hogy félek gyorsabb tempóval kárt tennék benne, így csak finoman, lassan forrnak össze ajkaink. Meglepetésemre átkarolja a nyakamat a karjaival, majd a hajamba túr. Gyengéden az ágyra fektetem, majd fölé emelkedek. A csókok egyre hosszabbak, szenvedélyesek... A derekát ölelem, miközben a puszta érintése is felperzsel. Ahogy egymásba feledkezünk, mindketten egyre erősebben zihálunk...

-Mit csinálunk?-kérdezte Hana tőlem. A szavaitól megdermedek... Remek kérdés, mit is csinálunk mi ketten, miközben csak barátok vagyunk?

-Ne haragudj-engedem el a derekát, miközben felülök az ágyon. Hana a vállamra teszi a kezét:

-Az én hibám... Sajnálom, illetve a délutánit is-suttogja fojtott hangon.

Nem válaszolok... Nem tudok mit mondani... Neki nem jelent semmit ez az egész? Nem kellek neki? A kezem a lepedőt szorongatja, veszem észre... Kifújom a levegőt, majd felállok.

-Kimegyek egy kicsit, ha nem haragszol. Próbálj meg aludni-mondom halkan, míg ő csak bólint.

Az éjjelt a lent kialakított próbateremben töltöm. Senki sincs ébren, csak én. A gondolatok vadul cikáznak át a fejemben, de ahelyett, hogy bárkivel is beszélnék, táncolok. Az iPod-on lévő számok egymás után következnek, néhányszor pihenek, de egész este táncolok és reggelre hulla fáradtan és izzadtan dőlök le a padlóra...

-Yugyeom?-lép be Bambam, én azonban alig érzékeltem a jelenlétét.

-Mit akarsz?-nyögöm a padlóról kimerülten, miközben feltápászkodom és átveszem az egyik tiszta pulcsimat és nadrágomat.

-Anyukád mindenhol keresett. Most kezdenénk az ajándékbontást, de a kedves fia sehol. Mégis mit csináltál egész éjjel?

-Táncoltam...

-Alvásról hallottál már, ember?

-Egy kicsit kiakadtam... Hana-val nem úgy alakultak a dolgok, vagyis úgy, de nem... Szóval érted..

-Semmit sem értek... Mi történt?

-Megcsókoltam, és tovább is mentem volna, de...

-De? -nézett rám zavartan, összeráncolt homlokkal.
Nem akartam neki bevallani, hogy nem kellek Hana-nak... Hazudtam hát.

-Hana az álbarátnőm... Azért jött el velünk, hogy anya ne keríthessen nekem senkit, utálom mikor kerítőnői szerepben érzi magát. Nem köthetem le magam, te is tudod-keveredtem bele a hazugságaim hálójába...Hangos puffanás hallatszott kintről.. Az ajtó becsapódott, valaki meghallott minket... Francba...

-Szép volt, Yugyeom-csóválta meg a fejét Bambam.

-Mondd, hogy nem Hana volt az...-kértem reménykedve, de legbelül tudtam, hogy ő volt az...

-Ő volt...-de be sem fejezte, mert én már ki is vágtattam a hideggel nem törődve. A kertünkben sehol sem láttam.. Francba...

-Bambam, mondd meg anyáéknak, hogy kések.. Meg kell találjam Hana-t.

-Várj egy kicsit...-mondta Bambam, lehajolt és felvett a földről egy becsomagolt ajándékot.

-Ez a tiéd-nyújtotta át, zsebre vágtam, majd elindultam a keresésére.

Nem mehetett messzire... Az utcákat jártam, de sehol sem látták, bárkit is kérdeztem meg... Egyre hidegebb lett, én pedig nem tudtam, hogy Hana mennyire öltözött fel a hideg ellen. Gyorsan meg kellett találnom, mielőtt még meg nem fagy.  Egész délelőtt a keresésével foglalkoztam, de senki sem látta... Anya többször keresett a mobilomon, és kért, hogy menjek haza, de nem adhattam fel.  A városi térkép előtt állva kezdtem kétségbe esni. A földet bámulva próbáltam tervet kovácsolni, majd egyszer csak elkezdtek esni a kis hópelyhek föntről.. A hó egyre nagyobb pelyhekben hullt... El voltam keseredve, egy lehetséges hóvihar rontotta az esélyeimet, hogy megtaláljam... Leültem a padra, majd előhúztam a   zsebemben lévő ajándékot és kibontottam... Egy hosszú kék sál volt benne...
-Tudta, hogy nem bírom a hideget-suttogtam magam elé nézve. A sálat a nyakam köré tekertem, majd megláttam egy levelet. Így szólt:

"Kedves Yugyeom! 

Az utóbbi pár hét csodálatos volt. Ugyanolyan viccesek vagytok a fiúkkal, mint a tv-ben. Jó volt titeket közelebbről megismerni és már előre sajnálom, hogy később minden visszatér a rendes kerékvágásba... Remélem barátok maradunk, habár én egy kicsit többet érzek annál... Nem vagyok egy kicsicsázott lány, akinek mindig tökéletes a sminkje, nem vagyok idol, se nem hozzád való... De az utóbbi pár hétben úgy éreztem én is vagyok olyan jó, mint azok a lányok. Elhittem, hogy talán mégis lehetek én az a lány... Köszönöm, hogy nekem adtad ezeket a boldog heteket. Igazi karácsonyi csoda volt... Légy nagyon boldog örökké és találj magadnak egy lányt, aki azzá tesz... 
Boldog Karácsonyt, Yugyeom! Hana"

A levél megdöbbentett... Szeret? Mégis lehetséges.?. Elszúrtam...
-A picsába...-ordítottam a fagyos szélben a levéllel a kezemben.
-Megtaláltam... Már megtaláltam azt a lányt...-kiáltottam tombolva. Muszáj volt kiadnom magamból a gőzt.
-Te voltál az... Te...-a hangom egyre halkabb lett, ahogy rájöttem mit vesztettem el.
A szél erős lökete kisodorta a levelet a kezemből, én pedig sietve kaptam utána, de már el is suhant. Üldözőbe vettem a levelet, hátha elkapom... Percekig kergettem, majd valaki elkapta a levelet. A kis kezekre nézve kiáltottam oda:

-Az az enyém... -az idegen nem szólalt meg...
-Azt mondtam...-de nem fejeztem be... Ő volt az.. Hajában hópelyhek sokasága... Fázósan húzta össze magát a város terének hatalmas karácsonyfája előtt...
-Hana-szorítottam magamhoz, amint megláttam az arcát.. Hatalmas kő esett le a szívemről, most, hogy meglett...Ő csak mereven, szomorú szemekkel nézett vissza rám. Tudtam mit tettem vele pár perccel ezelőtt a pincénél... Itt volt az ideje, hogy én is valljak:
-Olvastam a levelet... Tudod mi az igazi karácsonyi csoda?-óvatosan megrázta a fejét.
-Az, hogy szeretsz-csókoltam meg szenvedélyesen... A karácsony minden érzését átéltem abban a csókban. Ő volt az én karácsonyi csodám abban az évben és a későbbiekben is...

Vége...