Chapter 20-Mocskos Fantázia az Ágyon

Chapter 20-Dirty Fantasy On the Bed

-Miii?-néztem Key-re megkövülten. –Jól hallottad, aludhatsz Onew szobájában-lépett a szobába Jonghyun. –Nem, kizárt dolog. –kiáltottam, miközben visszabújtam és a takaróval fedtem lángoló arcomat. –Ugyan, hisz csak barátok vagytok, nem kell aggódnod semmi miatt, Sarah. –nevetett Jonghyun. A fantáziám élénksége megint megmutatkozott. A fejemben képek villantak fel rólam, Onew-ról és a hatalmas ágyról. A fejem majdhogynem füstölt a gondolataimtól. Jó szorosan magam köré csavartam a takarót, a fejemet a párnába vertem, hátha így elfelejtem ezeket, a pirulásra indokot adó képzetek.

 –Csak egy kérdés! Ördögűzés folyik a szobában?-sétált el Minho az ajtó előtt megmentve engem ezektől. –Minho, végre az egyetlen normális ember a dormban. –lélegeztem fel, miután megpillantottam őt. –Válaszolva a kérdésedre, lehet, hogy szükségünk lesz egy keresztre, ha a pudli nem bír a fantáziájával. Talán elkérhetnénk Taemin-tól a keresztjét, ő úgyis katolikus. Kiűzzük a mocskos gondolatait-nevetett fel Key. –Nem vicces és a fantáziám teljesen rendben van -motyogtam.  –Jaj, istenem, hát nem aranyos? Nézd a durcás arcát, Key -kezdte Jonghyun. –Nem vagyok aranyos. Valaki segítsen, mert megőrülök-Key és Jonghyun csak röhögve válaszolták: - Azon már túl vagy, Sarah, de ne aggódj, Onew-t láttad volna, mikor bejött a házba a hideg, kihűlt testeddel. Sose láttuk még ilyen idegesnek. Persze, kellett neked egy forró fürdő… -Hogy mi? Egyikőtök… látott engem… - össze-vissza makogtam. –Jaj, dehogyis. Nem mi, de mázlid volt, hogy itt volt Martha, a házvezetőnőnk, különben rábíztalak volna Onew-ra, pudli! –Key kacagott, de én alaposan kiakadtam. 

–Ugyan Key, ne mondj ilyeneket, Sarah-nak –lökte meg Key-t Onew. –Csak az igazságot mondom-duzzogott Key. –Hol van Taemin?-kérdeztem. –Óra után lazít még egy kicsit Yunohe-val, de amint hallották, hogy baj van, Yunohe ide akart jönni-sóhajtott Minho. –Tehát ide tartanak? –kérdeztem fájdalmasan sóhajtva. –Nos, igen, mit gondolsz, el fogod viselni őket, meg a túlzott aggodalmukat? –nevetett Onew. –Nálad úgyse lehetnek rosszabbak -nevettem. –Szép támadás, pudli!- dicsértek meg. –Ez fájt, de nézzük, mit kezdesz ezzel-nevetett, majd benyúlt a takaró alá és megcsikizte a lábam. A talpam érzékenyen reagált, felnevettem reszelős hangom, majd apró, fájdalmas rúgásokkal igyekeztem lerázni magamról a kezét. –Hagyd abba… Onew!-kacagtam. –Na? Provokálsz még? Próbálj megállítani-nevetett ő is.

 Párnákat dobáltam a fejéhez, de nem hagyta abba, segítségért kiáltottam, de nem használt. Kénytelen voltam bevetni az utolsó fegyveremet: -Onew… Várj egy kicsit. –szedtem nehezen a levegőt megint. –Mi a baj? –hajolt közelebb, én pedig kaptam a lehetőségen. A tüdőmhöz kaptam a kezem, Onew pedig idegesen mért végig: -Sarah, mi a baj? Key, jobb, ha hívod az orvost. Muszáj megvizsgálnia Sara…-nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, helyette játékosan lecsaptam az ajkaira. Onew megszólalni sem tudott a hirtelen jött támadásomtól, de hamar átadta magát az élvezetnek. Csak halványan észleltem, hogy a fiúk leléptek a szobából, mi pedig kettesben maradtunk. –Cselesebb vagy, mint gondoltam-húzta félmosolyra a száját Onew. –Csak nem akartam, hogy tovább csikizz -kuncogtam. Közelebb húzódott, majd válasza engem is meglepett: -Jól van, fejezzük be, amit elkezdtünk. Újabb csókokkal halmoztuk egymást, de nekem gyors volt a tempó. Egy idő után pihegve szedtem a levegőt, és a vállára hajtottam a fejem, ami neki jó indokot adott a nyakam csókolgatására.

 Éreztem, hogy ő is egyre nehezebben veszi a levegőt, majd megláttam, hogy a keze erősen markolja a lepedőt. Tudtam, hogy elkapta a hév és azt is, hogy én nem vagyok olyan állapotban, hogy kezelni tudjam.  Óvatosan elengedtem a vállát, próbáltam lassítani, de ugyanolyan érzékien visszaadni a tőle kapott érzéseket.  Onew átölelt, nekem pedig szükségem volt, hogy a karjaiban tartson, mert megszédültem az ajkamra kapott mély csóktól.

 Éreztem, hogy az arcom lángol, a szédülést, fejfájás követte. A kezemmel próbáltam megmasszírozni két oldalt, hogy jobb legyen, de tudtam ezen csak gyógyszer segíthet. Onew-ra néztem, aki annyira szorította a lepedőt, hogy elfehéredtek az ujjpercei. –Sarah, muszáj lassítanunk-húzódott el. –Szerintem is-ugrott fel az ágyról. –Elkapott minket a hév- mosolyogtam kimerülten. –Jobb, ha alszol egy keveset. Meg kell néznem még a fiúkat és nemsokára itt lesznek Taemin-ék is - nyitotta résnyire az ajtót. –Onew, kérhetek egy fájdalomcsil…-de be se fejeztem a mondatot, máris kisietett az ajtón. –Akkor majd szerzek magamnak-gondoltam, majd megkapaszkodva az ágykeretében feltápászkodtam. Lassan haladtam, mert a világ megfordult és csak pörgött, míg a célom felé haladtam. A nappaliig jutottam, majd nem bírtam tovább, lehuppantam a földre.

 Key vágódott ki a konyhából Onew-val. –Pudli, mit keresel a földön? –állított talpra. –Én csak fájdalomcsillapítót akartam kérni-mondtam a könnyeimmel küszködve. –Az ágyban kellett volna maradj! A gyógyszerért siettem ki, de Key közben rólad kérdezett-dorgált meg Onew. –Sajnálom. Azt hittem… Hagyjuk.. –mondtam miközben Key visszatámogatott a szoba felé.  Az ágyra rogytam, majd bevettem a pirulát. –Key, egy kicsit kettesben hagynál minket?-kérdezte Onew, Key csak bólintott. Az ajtó csukódott, Onew pedig belekezdett a beszédébe: -Sarah, nem szabadott volna, felkelj az ágyból, túl gyenge vagy. Hogy gondoltad? –nézett rám morcosan. –Azt hittem haragszol rám- mondtam a takaró alól. –Miért haragudnék? –kérdezte zavartan. –Mert… Láttam, hogy szorítod a lepedőt, hogy mennyire küzdesz a vágyaid ellen, viszont tudtam, hogy túlságosan is kimerültem. Nekem ez egy kicsit gyors volt-dőlt belőlem a szó, miközben kibuggyantak a könnyeim. Magam elé képzeltem az arcát, ahogy dühöng, de csak egy sóhajt hallottam. A takaró lelibbent a fejemről: -Egy kicsit menj odébb, rendben? –arrébb másztam, majd mellém feküdt. –Nem haragszom rád, soha nem is haragudtam. Magamra voltam ideges. Tudtam milyen állapotban vagy és mégsem tudtam megállni.  Sajnálom, Sarah - fordította el a fejét.  –Onew, semmi gond, én kezdeményeztem és a végénél megálltunk-mosolyodtam el. –Igen, de, csak mert láttam, hogy nem bírod tovább. Megőrjítesz ez a probléma- nevetett fel. –Te is engem-bújtam közelebb. Onew megdermedt egy pillanatra, majd az egyik hajtincsemmel kezdett játszadozni, miközben a párnák helyett a mellkasán pihentettem fájó fejemet.  Kintről erőteljes sugdolózások hallatszottak. -Miről beszélsz, Key? Azonnal be kell mennem hozzá, nem érted? -hallottam Yunohe fortyogó hangját. -Értem, de Onew kettesben akart maradni vele, jaj és szerintem járnak-motyogta Key. -Nem tudtad? -Még szép, hogy nem, mégis mióta? Csak annyit láttam,hogy hirtelen egymásba gabalyodva csókolóznak. -Ugye csak viccelsz?-hallottam közelebbről Yunohe hangját. -Mi van, ha Onew és ő már..tudjátok..szeretkeztek? Vagy épp most?-aggodalmaskodott. -Hát, Yunohe akkor eléggé halkan csinálják, nem gondolod? Mondjuk én ennek csak örülök, ha Sarah többet itt lesz és haladnak a dolgok, akkor jobb, ha csendben végzik a dolgokat. -Azonnal beszélnem kell Sarah-val, nem sietheti el a dolgokat- szűrődtek be a zajok kintről. -Mit gondolsz ráhozzuk a frászt a barátnődre? -nézett rám vigyorogva Onew. -Nem kérdés, de csak hogy tudd Key is ki fog térni a hitvallásából-nevettem fel ördögien. -Efelől nincsenek kétségeim.