Chapter 25-Fattyú

Chapter 25- Bastard

-Én...Sarah...Úgy sajnálom...-suttogta, miközben apró puszit nyomott a fejem búbjára. Legalábbis adott volna, de elhajoltam. 

-Onew, nem sajnálni kell, hanem magyarázatot adni, tehát! Mondd el mi történt! Tudod kezd elegem lenni, hogy akárhová lépek, akármit teszek valamilyen csapdába botlok és igen, feltűnt, hogy tudsz valamit, tehát ha tényleg szeretsz, akkor áruld el miről beszél...-teljesen meglepett erőszakosságom, de éreztem milyen régen ki akaródzott ez jönni... Linára néztem, aki nevetve nézett le ránk... Tudta, amit én is, hogy az Onew-val való kapcsolatom fordulóponthoz érkezett.Vártam, hogy megszólaljon, hogy elmondja mi miért történt, de nem történt semmi. A karom lüktetett, de ez most mellékes volt, hiszen a szívem keserűségbe fulladva pihent. Egyre nehezebb lett a szívem a mellkasomban, ahogy vártam a magyarázatra, ami sehogy sem jött. 

-Jól van, ha te nem, akkor majd én! Nem mondhatod, hogy nem adtam nektek időt, Onew, de meg se próbáltad magyarázni neki... Annyira szomorú lehetsz most, Sarah, de ne aggódj, majd én elmesélem mi is történt! Kezdjük az elejéről! Hetekkel ezelőtt, ide jöttem, ahogy te is. Együtt lettünk trainee-k ezen a helyen. A barátnődre egyből felfigyeltek, engem pedig semmibe vettek és a kemény munkámat is. A többieket magam mellé állítottam és így együtt intéztünk el titeket, de te! Egyre több követőd lett, egyre többen kedvelték meg az esetlenségedet és azok, akiknek valóban volt tehetsége... Azokkal nem törődtek. A tanáraink többet foglalkoztak veled, hogy kijavítsák a mozdulataidat, mint velünk, akik értünk is valamit...

Ijedten lestem Linára, arca most teljesen máshogy festett. Láttam, ahogy a kemény maszk lehullik róla, és egy rémült, elkeseredett kislány nézett vissza rám. Sajnáltam... Igen, az én hibám volt, hogy az osztályban ők nem kaptak figyelmet a közös órákon. 

-Sajnálom... Lina, én nem tudtam...-mondtam könnyeimmel küszködve. Onew körém fonta karjait és letörölte a könnyeimet.

-Még nincs vége... Nem tudsz mindent. Egy idő után, belefáradtam, hogy Instagramon, Facebookon, de tényleg mindenhol látom, ahogy a kis fan-jaid nőnek, mert én követtem. Mindenkiről tudtam mennyit nőttek a szavazatai. A tied pedig vészesen megnövekedett, így bevontam valakit a játékba, amit elkezdtem, hogy árnyékként kövessen téged. Azt akartam, hogy csábítson el, és valahogy érje el, hogy kirúgjanak. Igen, tudtam a bevásárló körutadról... Nem tervezhettük volna jobban. Igaz, Onew?

Onew a kezével takarta az arcát, a hajába túrt, majd idegesen kerülte a tekintetemet, ami arra várt, hogy mondjon valamit. Nem mondott...Kimásztam az öléből fél kézzel támaszkodva. Nem volt egyszerű, de nem akartam, hogy a karjai megint átöleljenek... Nem akartam a hazug szerelmét..

-Meglepődtél, Sarah? Igen, így volt... Onew-t bíztam meg, és milyen jól jött a SHINee is... Ők nem is tudnak róla mennyi szerepük volt a terveimben. Nélkülük nem ment volna a vásárlás. Oh és az első találkozásotok... Azt hitted véletlen volt, de én mindent elterveztem.Tudtam, hogy az edződ lesz, én kértem meg rá,így közelebb jutott hozzád. Elnyerte a bizalmad, majd szépen lassan átvert... Igen, ez történt... Úgy sajnállak... Elhitted, igaz? Azt, hogy őszintén szeret... Tudod, az unokatesóm már csak ilyen, nem igaz, Onew?-tette fel neki a kérdést, én csak remegve, sokkolva feküdtem a földön...

Megalázottnak és becsapottnak éreztem magam... Hagytam,hogy kihasználjon és én neki adtam a szerelmemet oly könnyedén, hogy lehettem ennyire vak? Mi vakított el? A mosolya? A szemei? Ahogyan bánt velem? Nem értem mégis miért tette ezt, annyira őszintének tűnt, de minden szava, ölelése, csókja merő hazugság volt... Lina szavai zökkentettek ki a gondolataimból:

 -Sosem tudtál szeretni...  Igazán meglep milyen hallgatag voltál mindig is, ha velem kellett beszélned... Talán azért mert a szüleid azt mondták, ne állj szóba velem... Hisz én törvényen kívüli gyerek vagyok... Egy fattyú, aki hattyú szeretett volna lenni...