Chapter 28-Rózsák...

Chapter 28- Roses...

Onew szemszöge: 

Linát Minho mellett hagytam, hogy kettesben legyenek egy kicsit. Magamat hibáztattam mindenért... Az egész az én hibám volt. Olyan szavakat vágtam a fejéhez, amiket nem kellett volna. Én magam nyújtottam a segítségemet, mikor belépett hozzánk a dormba sírva, nem törődve a következményekkel. Csak egy dolgot tudtam biztosan jelenleg: Azt, hogy szerettem Sarah-t és még mindig szeretem. Nem ezt érdemelte tőlem, el akartam neki mondani, hogy kiszállok Lina játékaiból, de egyszerűen nem találtam rá megfelelő alkalmat, így elkéstem és elvesztettem őt. Csak vissza akartam kapni azt a lányt, akibe beleszerettem. A randijaink igaziak voltak, az érzéseink is,de elszúrtam....Csak egy 2. esélyben reménykedhetek, ha még nincs teljesen késő....

Tudtam, hogy nem kaphatom őt vissza egy szimpla bocsánatkéréssel, de valahogyan küzdenem kell érte. A kocsiba beszállva elmentem a legközelebbi kórházig. A kocsiból kiszállva megpillantottam egy kislányt, ahogy rózsákat árul az utcán. Gyorsan odaszaladtam hozzá: 

-Szia! Tudnál nekem pár rózsát adni? 

-Jó napot! Természetesen. A bácsi nagyon ismerősnek tűnik. 

-Oh, hát én... Eláruljak egy titkot?-a kislány bólintott, majd intettem neki, hogy jöjjön közelebb. 

-A SHINee leader-e vagyok, Onew, és...-suttogtam a fülébe, de a csöppség félbe szakított:

-Oh, oppa! Ne aggódj, megtartom a titkod, de mond csak a barátnődnek lesz? 

-Nos, valaki nagyon fontosnak, aki többé már nem bízik bennem, mert oppa nagyon elszúrta a dolgokat....

-Azt hiszem emiatt nem kell aggódj, anyukám szerint a rózsáink csodákra képesek, ha szívből adjuk őket. Még a legindulatosabbak is megenyhülnek, mint én mikor anyuval csokit eszünk. Oppa, remélem, hogy sikerül meggyőznöd azt a személyt, mert jó ember vagy.

-Nagyon köszönöm, nagyon aranyos kislány vagy-borzoltam össze a haját, miközben átadta a rózsákat. Megérintett, ahogy beszélt... A pénz odaadtam neki. Jóval többet adtam, mint az eredeti ár. A kislány szeme felragyogott. 

-Ezt mind nekem tetszik adni? Az ár ennél sokkal alacsonyabb...

-Tartsd meg a pénzt, vidd haza anyukádnak. A mai napon rengeteg jó tanáccsal láttál el, és ezt szeretném megköszönni-kacsintottam rá. 

-Oppa, te vagy a legjobb!-csimpaszkodott a nyakamba. Átöleltem az apró kis testét, annyira tündéri kislány volt tele élettel. Sarah-ra emlékeztetett. Pár pillanat múlva elengedett,én pedig búcsút intettem neki, miután megígértette velem, hogy bemutatom neki azt a személyt, akinek a rózsákat vettem. 

Gyorsan átvágtam a kórházon, miután a recepciós megmondta merre találom Sarah-t. A rózsákat nézve arra gondoltam, hogy talán igaza lehet a lánynak. Ha őszintén beszélek Sarah-val, akkor újra kezdhetjük szép lassan. A mosoly újra szétterült az arcomon, ahogy elképzeltem, hogy a karjaimba kapom és megcsókolom. A szerelmes pillanat hamar semmivé vált, ahogy megpillantottam őt egy izmos férfi társaságában. Nem láttam ki az a srác,de biztos voltam benne, hogy nem láttam még Sarah-val. A következő percben Sarah hátrafordult és észrevett engem. Meredten bámultam rá, ő pedig ijedten lépett egyet hátra. A fejemet lehajtva szorongattam a rózsákat. A srác is megfordult, a kezében egy kislánnyal nézett rám. Egyből felismertem. Ugyanaz a srác volt, akivel ruhát cseréltem. Honnan ismerik egymást Sarah-val? 

Sarah szemszöge: 

Onew dermedten nézett ránk. A jókedvem elpárolgott egy szempillantás alatt. Még mindig nem tudtam elfelejteni, hogy mi mindenről hazudott nekem. Egyszerűen nem tudok neki megbocsátani, még ránézni is csak nehezen. Henry mellettem elindult Onew felé Sunmi-val a karjában. Mi folyik itt?
-Sunbae, hát újra találkozunk! Milyen furcsa egy nap már másodjára!
-Nos, igen... Örülök, hogy látlak...
-Oh, sunbae! Még be sem mutattam neked az ismerősömet, Sarah-t. Sarah biztos ismered a SHINee-t és Onew-t is.
-Igen, a SHINee-t ismerem, Onew-t viszont nem... -hajtottam le a fejemet, miközben odamentem hozzájuk.


-Furcsa, hiszen Onew a leader-ük és úgy látszik segíteni fog nekem, hogy idol lehessek. A következőekben megpróbálom a meghallgatásokat és majd meglátjuk.
-Oh, segíteni?-húztam el a számat. -Nem tudom, hogy mennyire tartja meg mostanában a szavát, mikor segíteni akar valakin-Henry furcsán mért végig, majd Onew-t. Én elérkezettnek láttam az időt, hogy elbúcsúzzak.
-Akkor én mennék is, ha nem haragszotok meg, még sok a dolgom. Este találkozunk-intettem Henry-nek és nyomtam egy puszit Sunmi arcára. Elsiettem Onew mellett. Ahogy léptem éreztem az ujjait a kezemen.

 Az érintése felkavart. Mégis miért? Miért töri még magát mindig? Miért nem próbál elfelejteni, ahogy én is teszem? Már meghoztam a döntésemet.... Soha többé nem látom majd viszont. Ma kimondom ugyanis az utolsó szavakat PSY-nak és hétköznapi életet fogok élni. Feladom, én ehhez nem vagyok elég erős. Össze kell szedjem a ruháimat, utána pedig beszélni PSY-jal. Ma este kibulizom magam,aztán pedig lelépek. A sztárság nem való mindenkinek, úgy látszik nekem sem...

Kisiettem az ajtón, ahol Yunohe és Taemin továbbra is vitatkoztak:
-Taemin, hagyj békén... Most nem akarok veled beszélni...
-Yunohe, egyszer meg kell beszéljük...
-De nem most!
Idegesen topogtam mellettük. Nem akartam, hogy miattunk veszekedjenek. Az ő kapcsolatuk igazi érzésekre alapozódtak. Nem engedhetem, hogy miattunk legyen ennek vége. Nekik egymás mellett van a helyük, mert ők így egészítik ki egymást.

-Végeztem, ne haragudjatok, de összefutottam valakivel és sokáig húzódott-szóltam közbe.
-Semmi gond, Sarah. Visszavigyünk vagy máshova szeretnél menni?-kérdezte Taemin fáradtan.
-A dormotokban hagytam pár cuccomat, szeretném elvinni a dolgaimat.
-Oh, rendben. Akkor jobb, ha megy... Az ott Onew?-Yunohe szemei tágra nyíltak. Megfordultam és észrevettem, hogy Onew felém rohan a rózsákkal a kezében. Lihegve ért oda hozzánk. A rózsákat felém nyújtotta, majd zihálva mondta:
-Tudom, hogy jelenleg nem beszélünk... de tudnod kell pár dolgot. Szeretnék veled beszélni...
-Legyen-vettem át a rózsákat. Arrébb mentünk egy kicsit, majd megkezdtük az egyik legnehezebb beszélgetésünket.