Chapter 32- Mi történik?

Chapter 32- What's happening?

Sarah szemszöge:

Dühösen mérem végig Linát.. Nem akarom látni.. Se őt, se azt, amit idehozott. Mi van, ha ez egy újabb trükk? Nem bízhatok benne. 'Annyira szerencsétlen én sem lehetek, hogy kétszer ugyanazt a hibát elkövessem...'-mondja az egyik felem, miközben a másik pedig szeretné megnézni mit is hozott Lina. Talán, ha csak egy pillantást vetek rá... De mi van, ha tényleg csapda? Mondjuk már mindegy, hiszen hazautazom.. Itt hagyom ezt a kócerájt, és valahogyan teremtek pénzt, hogy visszafizessem a főnöknek a képzésemet, aztán eltartom a húgomat és anyát.

A kezemmel arrébb söpröm Key-t, hogy Linának a szemébe nézhessek:
-Remélem tudod, hogy rajtam már nem találsz fogást..  A játékaiddal már nem érsz el semmit, szóval rendben van, mutasd miről van szó...-mondom keserűséggel, de magabiztossággal a hangomban. Lina meglepődve lép egyet hátra, a száját rágja és az ujjaival a hajába túr, ami engem egyre türelmetlenebbé tesz.
-Mi lesz akkor?-kérdem élesen.
-Rendben, itt van. Remélem megtalálod benne a válaszokat, amiket keresel-nyújt át nekem egy nehéz csomagot csendesen... Nem túlságosan nehéz, simán elfér a két tenyeremben.

-Ugye nem bomba?-méri fel idegesen a terepet Key.
-Key, abbahagyhatnád végre.. Mondtam, hogy Lina nem akar rosszat... -lép előre Minho idegesen. Key válaszolna, de Jonghyun lép be Taemin-t támogatva...
-Srácok, valaki segítene?-kiált, miközben roskadozik Taemin súlyától. Minho mellé lép és elkapja Taemin-t, mielőtt még a padlón landolna..
-Min-Minho? Hogy..kerülsz...ide?-mondja kacagva. Mindannyian látjuk, hogy jól elázott. Ha ő ennyire készen van, akkor vajon Yunohe hogy lehet? Meg kell találjam, még hozzá gyorsan,mielőtt valami hülyeséget tesz...

-Nekem mennem kell, ne haragudjatok-kerülöm meg Key-t a csomaggal együtt. Taemin azonban elkapja a karomat:
-Hova...mész?-néz rám beszámíthatatlan tekintettel. Hazudok neki:
-Vivihez, már régen nem beszéltünk.. Ne haragudj, Taemin -próbálom elhúzni a kezem.
-Hazudsz!-kiált rám-Tudom, hogy hozzá mész... Yuno-hoz, nem igaz? HOZZÁ?-üvölt a képembe.
-Taemin, fejezd be. Engedd el Sarah-t!-kéri Jonghyun, de ő csak idegesen, a dühtől remegve szorongat, mint valami kapaszkodót.
-Tönkre tettetek mindent... UTÁLLAK titeket! Ha te és Onew nem mentek szét, most minden... minden rendben lenne... Nem kaptunk volna össze... Érted?-néz rám kifulladva, miközben a szemei könnyesek, a lehelete pedig bűzlik az alkoholtól. Feltekintek és Onew-t látom magam előtt... Nem tudom, mikor jött be az ajtón, de ugyanolyan elkeseredett a pillantása, mint az enyém. Nem bírom állni a tekintetét, így visszatérek Taemin-hoz.

-Mindent elterveztünk.. Komolyan gondoltam... El akartam venni... DE ti és az örökös, gyerekes játszmáitok mindent elvettek tőlem...-mondja nekem a maknae, én pedig bűntudattal hallgatom. A tekintete lassan átsiklik rajtam és észreveszi Linát:
-Teee!! Mit keresel itt?-veti utána magát engem elengedve. Az események gyors fordulatot vettek, Taemin ráesik Linára, aki leküzdeni magáról, de Taemin üti, rugdossa, ahol csak éri. Minho elkapja Taemin karját és próbálja leszedni Lináról, de visszakézből Taemin ököllel üti meg.

Minho álláról vércseppek tűnnek elő, Linát pedig egyre jobban püfföli Taemin, aki próbál kisiklani a csapások elől, de Taemin a hajánál fogva ragadja meg és hurcolja vissza. Minho-hoz sietek:
-Jól vagy?
-Persze, ne aggódj. Taemin most az egyszer elvetette a sulykot-törli meg a száját, majd Taemin-hoz lép megragadja az gallérjánál fogva és felemeli a levegőbe. 
-Ne bántsd!-kéri Lina. Minho pedig leereszti feltartott öklét.
 -Vigyétek innen, vagy esküszöm megütöm... -int a fiúknak, miközben Linához lép. Suttogva beszélnek, Lina csupa aggodalom, Minho állát vizsgálgatja, majd elővesz egy sebtapaszt. Lina kicsit kócosabb és meglátszik Taemin "kezelése" rajta.

Minho gyengéden megcsókolja, engem pedig el fog a hányinger... A mellkasomhoz szorítom a csomagot és elsétálok Onew mellett, aki Taemin-t támogatja. Érzem magamon a tekintetét, de nem fordulok meg, hogy belenézzek a kiskutya szemekbe...

Ahogy kiérek, megcsap a hideg szél és rájövök nincsen fuvarom, így átnézem a telefonomat és végül tárcsázom az első számot, amit legutoljára hívtam:
-Hallo?-szól bele Henry.
-Szia, Henry, ne haragudj, de tudnál fuvarral szolgálni?-adtam meg a címet.
-Persze, mindjárt ott vagyok-mondja, majd bontjuk a vonalat. Még egy kicsit várok és Henry meg is érkezik.

-Rég láttalak-mosolyog rám.
-Én is téged, ne haragudj a koncert lemondása miatt, belázasodtam és nem volt erőm-kértem gyorsan bocsánatot.
-Oh, ne aggódj emiatt-mosolyodik el. Különösen boldognak tűnik most. A szemei csillognak, miközben bekapcsolja a rádiót.
-Mi lelt téged? -kérdezem.
-Oh, emlékszel még Hyomin-ra? Tudod, a lányra, aki kerekesszékben ül? -mondja mosolyogva, én pedig bólintok.

-Nos, tegnap miután nem hívtál, ő felajánlotta, hogy eljön velem. Persze engedélyt kellett kérjek, hogy elhagyhassa a kórházat, de elmentünk. Mindketten kicsit elengedtük magunkat, és végül is bevallotta, hogy nem vagyok számára közömbös, én pedig megkedveltem, így jelenleg próbálkozunk. Emlékszel, hogy milyen makacs volt és nem akart a tornákra járni? Ma elkezdte, az orvossal beszéltem és azt mondta, hogy még épp időben. Nemsokára újra járni fog, ha minden jól megy!-fejezte izgatottan.
-Klassz, örülök, hogy egymásra találtatok. Összeilletek-mondom, miután megmutatja a közös képüket. Őszintén örülök kettejüknek, habár fáj, hogy nekem nem alakultak ilyen jól a dolgaim.

Az út további részében csendesen beszélgetünk, míg meg nem érkezünk a dorm-hoz. Kiszállok, megköszönöm a fuvart, Henry pedig kér, hogy látogassam meg őket minél hamarabb, amire én csak csendesen bólintok.
Belépve a kapun, nem találom Yunohe-t,így PSY felé veszem az irányt, hogy közöljem vele nem tudok itt maradni...Az irodája ajtaja nyitva, éppen tárgyal valakivel. A beszélgetés halk, de a végét én is hallom:
-Vissza akarsz menni? Megőrültél??