Sarah szemszöge:
Az éjszaka után nyugodtan ébredek, Key pedig egy csészét nyújt át nekem, ahogy kinyitom a szemeimet:
-Jó reggelt!-mosolyodik el, én pedig viszonzom a mosolyt.
-Neked is, Key! Köszönöm a tegnapit-mondom halkan, mikor eszembe jut hogyan nyitotta ki az ablakot és simította ki az izzadt tincseket a homlokomból. Habár a szemem csukva volt, így is érzékeltem a jelenlétét, és hálás voltam, hogy törődött velem Onew-ról nem is hallottam azóta, mióta a kórházban... Kicsit igazságtalannak éreztem a kiakadásomat,hiszen nem bántott egy percig sem. Nem tudtam eldönteni milyen viharok is dúlnak a lelkemben, és hogy mit is kellene tennem. Az egyik percben visszamennék hozzá, a másik percben pedig elfordulnék és elszaladnék mindenki elől. Nagyon bizonytalannak érzem magam,...
Key ragaszkodik hozzá, hogy náluk reggelizzek, mielőtt visszamegyek a dormba és búcsút intek a versenynek és az egész idol életemnek. Persze ők semmit sem tudnak a terveimről, de nem is akarom, hogy visszahúzzanak. A reggelit gyorsan eszem, hogy végezhessek és elindulhassak.
-Köszönöm a reggelit és mindent, nagyon hálás vagyok. A cuccaimat összeszedném és már itt se vagyok-mondom egy halvány mosoly keretében. Jonghyun a kezembe nyomja a kimosott cuccaimat és a még régebben itt hagyott ruháimat is. Egy táskába szuszakolom őket, amit Jonghyun ad,és már mennék is ki, mikor megállít:
-Van itt még pár dolog, ami a tiéd. A tagokkal elfelejtettük odaadni, miután te is és Vivi is elvesztetek a bevásárlás alatt. Emlékszel? Azt mondtuk Minho elvesztette a napszemüvegét, de valójában a felpróbált ruháidat vettük meg, odaadni azonban nem tudtuk,
-Nem fogadhatom.. el-mondom elérzékenyülve, hiszen a fiúk igazán kitettek magukért, és ez túl sok volt nekem.
-Kérlek, ne utasítsd el... Nem tudjuk másnak odaadni, mind a te méreted és Taemin sem hord már női ruhákat senki kedvéért, mióta Yunohe ott van neki. Téged illet az összes ruha, mert neked szántuk őket-vigyorodik el.
-Nem tudom mit mondhatnék nektek, imádom mindannyiótokat és sosem fogom tudni visszaadni azt a kedvességet, amivel befogadtatok.
-Néha ellátogathatsz, hogy találkozzunk. Tudod, te és Ő már nem vagytok együtt, de ennek ellenére mi még mindig ugyanúgy kedvelünk és nem akarunk elveszíteni azért, mert ő nem volt magánál,mikor Linával szövetkezett...-öleltek meg mindketten, majd kikísértek a nappaliba, ahol nem várt vendégek fogadtak...
Lina szemszöge:
Minho egész éjjel velem marad, így másnap nyugodtan ébredek. Nem fecséreljük azonban az időt csókokra és lustálkodásra, mert Minho hívást kap Key-től. Sarah náluk aludt, és Minho hollétéről érdeklődnek.
-Ne haragudj, Key, elfelejtettem szólni. Egy barátomnál aludtam, nemsokára megyek haza-teszi le a telefont.
-Mielőtt még ítélnél... Nem azért tagadom le, hogy veled voltam, mert szégyellek, erről szó sincs. Azonban a dolgok jelenleg nem a mi elképzeléseink szerint alakultak, a fiúk valószínűleg haragszanak, de ne vedd magadra. Mindent rendbe hozunk, rendben?
-Ahogy mondod, már gondolkodtam és tudom, hogy nem lesz egyszerű, de keményen fogok dolgozni, hogy megbocsássanak és segíteni akarok Sarah-nak is. A legjobb az, ha most odamegyünk és beszélünk velük... Kérlek... -könyörgök. Aggódok Jinki miatt és rendbe akarom hozni a párkapcsolatát, amit szétzúztam.
-Biztos vagy benne? Még akkor is, ha a fiúk neked rontanak és mindenfélének leírnak?-néz rám aggódva, imádom minden egyes mozdulatát. Közelebb hajolok hozzá, ő pedig szikrázó szemekkel bámul a szemeimbe.
Az arcunk között lévő pár centi izgatottá tesz, és ő is egyre nehezebben lélegzik. A pillantása égett, de állom és magabiztosan mondom ki:
-Teljesen biztos...
Az autóban csendesen támogatjuk egymást, ő is feszült és én is. Mindketten aggódunk, így aztán az úton a karomat cirógatja, én pedig a kezét szorongatom. Belépve egyből szembe találom magam Sarah-val, aki ijedten mér végig, ahogy a fiúk is.
-Mit keresel itt?-kiált rám Key iszonyatos dühvel. Nem haragszom és megértem a viselkedését, ennyi minimum jár azok után, amit tettem,
-Key, ne...-szól közbe Minho, mielőtt válaszolhatnék.
-Mit ne? Idehoztad ezt a... piócát, aki tönkretett mindent... Tudod mit mondott ma nekem Taemin? Tudod miért hívott fel a maknae?-fakad ki és Sarah is aggódva figyeli.
-Miről beszélsz?-kérdi ő.
-Tehát nem... Miután Sarah és Ő külön mentek, Taemin összeveszett Yunohe-val. A részleteket nem tudom, de már Jonghyun elment érte, hogy haza hozza-mondja Minho-nak és szegezi nekem undorodó pillantását. Yunohe és Taemin kapcsolatának végétől megkeseredem belülről újra. Mégis mennyi minden fog még történni, aminek én leszek a felelőse?
-Sajnálom...-nyögöm halkan.
-Ennyi? Ezt tudod kinyögni csak? Miután tönkretetted őket, csak egy sajnálomra futja? Komolyan?-kérdezi gúnyosan, én pedig nagyot nyelek, mert tudod, hogy állnom kell ezeket a megjegyzéseket.
-Szeretnék beszélni Sarah-val...-mondom ki a terveimet.
-Csak a testemen át... Még egyszer nem nyúlsz hozzá, azt garantálom. Ha meglátlak a közelében újra, akkor eltöröm a kezed, ahogy te tetted vele...-a hangja remeg a dühtől. A szemeimet elhomályosítják a könnyek, de nem hagyom, hogy kicsorduljanak. Erős maradok és megmutatom, hogy tényleg segíteni akarok.
-Key, adj neki egy esélyt, nem olyan, mint gondolod. Segíteni akar-mondja Minho mellettem, miközben Sarah rémülten kapkodja a fejét Key és Minho között.
-Te elhiszed ezt az egészet? Megszédített Minho? Téged is átver, ahogy mindenkit. Egy kigyót nevelgetsz...
-Key, nagyon jól gondold át mit mondasz-lép egyet előre Minho, de elkapom a kezét, mielőtt eluralkodnának rajta az indulatai:
-Ne, miattam ne keverd magad bajba, ez az én ügyem. Ne erőszakkal harcolj, ahogy én tettem. Megbánnád...-mondom nyugodtan, miközben megacélozom magamat belülről.
-Nem hiszel nekem, de jót akarok. Hadd beszéljek akkor itt előttetek hozzá-lépek közelebb, Key viszont elém lép, Sarah-t takarva. A kezemet kinyújtom, hogy kicsit arrébb toljam, hogy láthassam Sarah-t és lássa minden szavam komoly. Gyorsan mozog, a karját lendíti és megüti a vállamat. A karom lezsibbad, de nem mutatom jelét, hogy fájna bárhol is. Minho mordul egyet, de hátranézve elmosolyodok, hogy lássa minden rendben van. Sarah egy kicsit arrébb inti Key-t, hogy lásson.
-Mit akarsz még mondani?-köpi a szavakat nyugodtan.. Egy percre hátrahőkölök ettől a Sarah-tól. Nem önmaga, ő ennél mindig is gyengédebb, szerethetőbb lány volt. Most viszont kifordult magából.
-Tudom min mész keresztül... Úgy érzed, mintha kést forgatnának a mellkasodban és pont te magad teszed ezt. Vissza szeretnél menni hozzá, de félsz attól, hogy megint átver. Nem tudsz benne hinni, nem igaz? -mondom, miközben visszaemlékezek arra az időre, mikor Minho-t otthagytam. Kicsordul egy könnycsepp a szememből, de elkapom, mielőtt több követné. Sarah idegesen fürkészi az arcomat.
-Nem tudsz te semmit..Honnan is tudnád?-nevet fel hisztérikusan. Legszívesebben megölelném, mert látom, hogy küzd a könnyei ellen.
-Tudom... Hasonló helyzetben voltam, mikor Minho-t elhagytam... -mondom fájdalmasan.
-A 2 helyzet nem összehasonlítható...-mondja indulattól remegve. Kész időzített bombának néz ki, ami hamarosan robbanni fog, ha nem teszek valamit.
-Rendben, nem tudom... Jinki nem akart hazudni neked, Sarah... Szeret téged, jobban, mint bárkit előtte. Nála őszintébb embert nem is ismerek, csak a barátai miatt hazudna, de azt is vonakodva. Látnod kell azt, hogy őszinték a szándékai veled... Nálam van valami, amit tőle szereztem és segíthet neked, hogy meglásd az igazságot a tettei mögött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése