1 hét elteltével:
Sarah szemszöge:
A Lunával való edzés után az ebédlő felé veszem az irányt. Yunohe mellé telepedem le, Vivi sehol sincs, mert még mindig a különböző sajtótájékoztatókon szerepelnek GD-vel, ahol a kapcsolatukról faggatják őket.Vivi persze ragyog GD mellett és igazán boldognak látszanak a sok kamera és zargató kérdés ellenére. Mindenki izgatottan várja a duettjüket, ahogyan mi is Yuno-val. Egy keveset hallhattunk is belőle, de GD meglepetésnek szánja a produkciót.
-Ti hogy álltok Lunával?-teszi fel a kérdést nekem nagy sóhajjal Yunohe. A szemei alatt karikák, az arca sápadt. Az ételt csak csipegetve eszi, mint a madarak, majd leteszi az evőpálcikákat és rám koncentrál:
-Mostanában azt mondja, hogy a hangom egész jó, a táncot kivettük, mert a lábaim nem olyan biztosak , hogy lassúzzak a táncosokkal, de ami zavar az edzésünkben, hogy csak Onew-ról beszél és arról, hogy ő milyen remek partner ennél a dalnál. Kezdek kikészülni tőle... Mi a helyzet nálatok?-csóválom meg a fejem a saját helyzetemet átgondolván.
-Taemin-nal? Hát...Borzasztóan felidegesít a pimaszsága... Tudod, bejön órát tartani, és néha elkapom, ahogy néz, majd letagadja az egészet, amint szóvá teszem és ha valamit rosszul csinálok, akkor gúnyosan kijavít és kacsintgat, komolyan mintha nem is ő lenne. A múltkor bejött Onew is az óránkra, és Taemin képes volt előtte nevetség tárgyává tenni... -horkant egyet a végén.
-Miii? Hogyan?-kérdem aggódva. Meglep Taemin viselkedése, hiszen emlékszem arra a srácra, aki részegen tántorgott haza és könyörgött nekem.
-Szerinte a mozdulataimban nincs elég erő, és nem vagyok elég hajlékony, így a minap is felsorolta a hibáimat és bemutatta a gyakorlatokat helyesen, miközben kinevettek mindketten-fejezte be egy még nagyobb sóhajjal Yuno.
-Ne foglalkozz velük, nemsokára vége lesz. Kibírjuk mindketten...-mondtam neki és magamnak is biztatásul.
-A legrosszabb az, hogy ő a tanárom, akivel csak egy hete szakítottunk és képes az arcomba nevetni, kigúnyolni, majd flörtölni velem, ahogy régen tette....Tudom, hogy készül valamire, mert a viselkedése elárulja, de nem tudom mire...-roskad le a padra elkeseredve Yunohe, de megvigasztalni sincs időm, mert félbe szakítanak a csoporttársaink.
-Csajok! Olvastátok a lapokat?-lép elénk Hae-ri.
-Nem, miért?-kérdem, de már az arcom elé is tolta az újságot. A címlapon Taemin és Chloe pózol, a szalagcím pedig nem is lehetne fájdalmasabb: Titkos randevú a nemzetközi színésznővel?
Yunohe mellettem még sápadtabb lesz, az ajkai remegnek,de próbálja tartani magát azzal, hogy félrenéz:
-Igen? Ez remek. Örülök, hogy ilyen jól megy a sora-vágja oda kicsit erősebben, mint kellene, majd távozik.
-Hát Yunohe-nek meg mi baja?-mér végig Hae-ri.
-Ugyan, csak rosszul kelt fel, nagyon ideges a fellépése miatt. Hiszen már csak 2 nap-mosolygok ártatlanul és igyekszem terelni a témát.
-Igen, biztosan a stressz... No sebaj, majd helyre jön, nekem mennem kell-tűnik el ő is, én pedig egyedül maradok, ezért úgy döntök felmegyek a szobánkba, míg Luna vissza nem ér edzeni.
Belépve igyekszem a megzabolázhatatlan szobából rendet csinálni, de nem vagyok könnyű helyzetben. A pulcsikat összehajtogatom, az új ruháimat beakasztom, beágyazom, és éppen a lent felejtett pokrócomért nyúlok, mikor beleütközöm a csomagba, amit Lina nyújtott át nekem még a legutóbbi találkozásunkkor. Még mindig nem nyitottam ki... Nem visz rá a lélek. Ezek nem az én cuccaim, hanem az ő dolgai, nekem pedig nincsen hozzá semmi közöm... Félreteszem, de nem elég óvatosan, mert a csomag széle kibomlik egy kissé,és ahogy felemelem teljesen szétjön a csomagolás.
-A fenébe, most még ez is?-mondtam magamnak, majd felkapkodom a leesett dolgokat.
-Egy levél, egy doboz és egy füzet... Valóban ebből kellene rájöjjek mindenre? Remek vicc.. De talán ha csak egy oldalt meglesek...
Taemin szemszöge:
Minden készen állt. Itt a tökéletes alkalom, hogy megmutassam neki..Vége a szurkálódásnak, mert ma végre visszaszerzem. A próba terem tele rózsákkal, lufikkal és minden egyébbel, ami ahhoz kell, hogy színt valljak. Várom, hogy az ajtó nyitódjon, de még 30 perccel a próba kezdete után sem jön. Idegeskedem, mi tart ennyi ideig? Még 5 percig ülök, aztán elindulok a dormuk felé. Éppen a barátnőjével van.
-Yuno, azt hittem próbánk van-vágom rá morcosan.
-A mait kihagyom...-néz rám dühösen. Egy pillanat alatt felmegy bennem a pumpa:
-Dehogy hagyod...-ragadom meg a karját, és kezdem el húzni a próbaterem felé. Duzzogva követ, majd belépünk, ő pedig hitetlenkedve mered rám:
-Ugye csak viccelsz? Mégis mi ez az egész?
-Ez itt mind azért jött létre, hogy meghallgass... Szeretném,ha nagyon figyelnél, mert csak egyszer mond...-kezdek bele, de leint.
-Egyszer sem kell. Világosan láttam, hogy találtál magadnak mást, szóval ne pazaroljuk egymás idejét, ha lehet....
-Mii? -értetlenkedek.
-Chloe! Azt hiszed nem olvastam az újságot?-csattan fel, én pedig rájövök mire gondol..
-Ez komoly?-nevetek, egyszerűen nem tudom visszafojtani, ő pedig összeszorított ajkakkal érzelemmentesen néz lefelé.
-Chloe-val együtt forgattunk, és csináltunk egy közös képet, ennyi az egész, nincs köztünk semmi, abszolúte semmi-mosolygok rá kajánul.
-Mindegy, nem az én ügyem...-fordul el tőlem...
-Yuno... Szeretném, ha meghallgatnál, rendben? Ígérem rövid leszek, legalábbis megpróbálok az lenni-mondom halkan, ő pedig szép lassan megfordul, a szemei könnyesek... A szavak a torkomra forrnak, de már nem fordulhatok vissza... Eunhyuk, Kyuhyun, Siwon lépnek be először a terembe, majd őket követi a többi SuJu tag. A számot én választottam ki, nem volt kérdéses, hogy melyik szám jellemzi leginkább az érzelmeimet iránta. Ez volt a tökéletes választás:
-Ti hogy álltok Lunával?-teszi fel a kérdést nekem nagy sóhajjal Yunohe. A szemei alatt karikák, az arca sápadt. Az ételt csak csipegetve eszi, mint a madarak, majd leteszi az evőpálcikákat és rám koncentrál:
-Mostanában azt mondja, hogy a hangom egész jó, a táncot kivettük, mert a lábaim nem olyan biztosak , hogy lassúzzak a táncosokkal, de ami zavar az edzésünkben, hogy csak Onew-ról beszél és arról, hogy ő milyen remek partner ennél a dalnál. Kezdek kikészülni tőle... Mi a helyzet nálatok?-csóválom meg a fejem a saját helyzetemet átgondolván.
-Taemin-nal? Hát...Borzasztóan felidegesít a pimaszsága... Tudod, bejön órát tartani, és néha elkapom, ahogy néz, majd letagadja az egészet, amint szóvá teszem és ha valamit rosszul csinálok, akkor gúnyosan kijavít és kacsintgat, komolyan mintha nem is ő lenne. A múltkor bejött Onew is az óránkra, és Taemin képes volt előtte nevetség tárgyává tenni... -horkant egyet a végén.
-Miii? Hogyan?-kérdem aggódva. Meglep Taemin viselkedése, hiszen emlékszem arra a srácra, aki részegen tántorgott haza és könyörgött nekem.
-Szerinte a mozdulataimban nincs elég erő, és nem vagyok elég hajlékony, így a minap is felsorolta a hibáimat és bemutatta a gyakorlatokat helyesen, miközben kinevettek mindketten-fejezte be egy még nagyobb sóhajjal Yuno.
-Ne foglalkozz velük, nemsokára vége lesz. Kibírjuk mindketten...-mondtam neki és magamnak is biztatásul.
-A legrosszabb az, hogy ő a tanárom, akivel csak egy hete szakítottunk és képes az arcomba nevetni, kigúnyolni, majd flörtölni velem, ahogy régen tette....Tudom, hogy készül valamire, mert a viselkedése elárulja, de nem tudom mire...-roskad le a padra elkeseredve Yunohe, de megvigasztalni sincs időm, mert félbe szakítanak a csoporttársaink.
-Csajok! Olvastátok a lapokat?-lép elénk Hae-ri.
-Nem, miért?-kérdem, de már az arcom elé is tolta az újságot. A címlapon Taemin és Chloe pózol, a szalagcím pedig nem is lehetne fájdalmasabb: Titkos randevú a nemzetközi színésznővel?
Yunohe mellettem még sápadtabb lesz, az ajkai remegnek,de próbálja tartani magát azzal, hogy félrenéz:
-Igen? Ez remek. Örülök, hogy ilyen jól megy a sora-vágja oda kicsit erősebben, mint kellene, majd távozik.
-Hát Yunohe-nek meg mi baja?-mér végig Hae-ri.
-Ugyan, csak rosszul kelt fel, nagyon ideges a fellépése miatt. Hiszen már csak 2 nap-mosolygok ártatlanul és igyekszem terelni a témát.
-Igen, biztosan a stressz... No sebaj, majd helyre jön, nekem mennem kell-tűnik el ő is, én pedig egyedül maradok, ezért úgy döntök felmegyek a szobánkba, míg Luna vissza nem ér edzeni.
Belépve igyekszem a megzabolázhatatlan szobából rendet csinálni, de nem vagyok könnyű helyzetben. A pulcsikat összehajtogatom, az új ruháimat beakasztom, beágyazom, és éppen a lent felejtett pokrócomért nyúlok, mikor beleütközöm a csomagba, amit Lina nyújtott át nekem még a legutóbbi találkozásunkkor. Még mindig nem nyitottam ki... Nem visz rá a lélek. Ezek nem az én cuccaim, hanem az ő dolgai, nekem pedig nincsen hozzá semmi közöm... Félreteszem, de nem elég óvatosan, mert a csomag széle kibomlik egy kissé,és ahogy felemelem teljesen szétjön a csomagolás.
-A fenébe, most még ez is?-mondtam magamnak, majd felkapkodom a leesett dolgokat.
-Egy levél, egy doboz és egy füzet... Valóban ebből kellene rájöjjek mindenre? Remek vicc.. De talán ha csak egy oldalt meglesek...
Taemin szemszöge:
Minden készen állt. Itt a tökéletes alkalom, hogy megmutassam neki..Vége a szurkálódásnak, mert ma végre visszaszerzem. A próba terem tele rózsákkal, lufikkal és minden egyébbel, ami ahhoz kell, hogy színt valljak. Várom, hogy az ajtó nyitódjon, de még 30 perccel a próba kezdete után sem jön. Idegeskedem, mi tart ennyi ideig? Még 5 percig ülök, aztán elindulok a dormuk felé. Éppen a barátnőjével van.
-Yuno, azt hittem próbánk van-vágom rá morcosan.
-A mait kihagyom...-néz rám dühösen. Egy pillanat alatt felmegy bennem a pumpa:
-Dehogy hagyod...-ragadom meg a karját, és kezdem el húzni a próbaterem felé. Duzzogva követ, majd belépünk, ő pedig hitetlenkedve mered rám:
-Ugye csak viccelsz? Mégis mi ez az egész?
-Ez itt mind azért jött létre, hogy meghallgass... Szeretném,ha nagyon figyelnél, mert csak egyszer mond...-kezdek bele, de leint.
-Egyszer sem kell. Világosan láttam, hogy találtál magadnak mást, szóval ne pazaroljuk egymás idejét, ha lehet....
-Mii? -értetlenkedek.
-Chloe! Azt hiszed nem olvastam az újságot?-csattan fel, én pedig rájövök mire gondol..
-Ez komoly?-nevetek, egyszerűen nem tudom visszafojtani, ő pedig összeszorított ajkakkal érzelemmentesen néz lefelé.
-Chloe-val együtt forgattunk, és csináltunk egy közös képet, ennyi az egész, nincs köztünk semmi, abszolúte semmi-mosolygok rá kajánul.
-Mindegy, nem az én ügyem...-fordul el tőlem...
-Yuno... Szeretném, ha meghallgatnál, rendben? Ígérem rövid leszek, legalábbis megpróbálok az lenni-mondom halkan, ő pedig szép lassan megfordul, a szemei könnyesek... A szavak a torkomra forrnak, de már nem fordulhatok vissza... Eunhyuk, Kyuhyun, Siwon lépnek be először a terembe, majd őket követi a többi SuJu tag. A számot én választottam ki, nem volt kérdéses, hogy melyik szám jellemzi leginkább az érzelmeimet iránta. Ez volt a tökéletes választás:
Félek a dal végétől előre is, de tudom mit akarok mondani, már csak az a kérdés ő hogyan reagál és hogy pontosan mit fogok mondani, mert a felállított mondataim csődöt mondtak. A dal a véget ér feltűnően hamar, én pedig Yunohe arcát figyelem. A szemei könnyektől csillognak:
-Yuno... Akárki akármit mond, nekem te leszel a gyógyír mindenre... Azt hittem, hogy a hírnév és a csillogás elég ahhoz, hogy igazán boldog legyek egy olyan munkát végezve, amiről gyerekként csak álmodtam... Aztán találkoztunk és felborítottad az egész rendszert... Te vagy az én álmom és nem más, mindig is te voltál az... Szeretlek...-mondtam ki a színtiszta igazságot teketóriázás nélkül...
A dolgok gyorsan történnek még felocsúdni sincs időm olyan gyorsan ölel meg:
-Én is...-mormogja a vállamba ragaszkodón...
-Micsoda?-kérdezem tettetett ártatlanul.
-Én is... szeretlek, te idióta-kiáltja el magát, majd a következő pillanatban felkapom és addig pörgetem, míg el nem szédülünk, azonban még utána sem engedem el. Szorosan tartom a karjaim közt, majd mélyen megcsókolom, mint az első randink után. Szokás szerint ő sem késik a válasszal ugyanúgy csókol vissza, míg a külvilágot teljesen kizárjuk és nincs más csak ő és én...
2 nappal később:
Sarah szemszöge:
Éppen Lunát várom 5 fele, hogy végre elkezdjük az edzést. Ez az utolsó próbánk, mielőtt megkezdődik az igazi megmérettetés. A teremben ülök, majd hirtelen a telefonom csengése szakít ki gondolataim közül. Luna az:
-Sarah, ne haragudj, de nem tudok menni... Krystal-nak balesete volt és most megyünk be hozzá.. Ne haragudj, de fel kell adnunk a duettet-beszél a telefonba kínlódva. Én nem tudok megszólalni sem... A duettre rengeteget készültünk és most itt állok egyedül a betanult dallal, partner nélkül... Fantasztikus... A földre kuporodva összekoszolom a fellépő ruhámat, de már nem érdekel, hiszen sosem fogok a színpadra állni... 2 hét munkájának gyümölcse épp most veszik oda, sajnos... A táskámból előhúzom a füzetet, dobozt és a levelet, mert már nem tudok mit tenni... Így talál rám ő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése