Chapter 23-Média, Hazug, Ments meg!

Chapter 23- Media, Liar, Save me

Yunohe szavai a levegőben lógtak jelentőségteljesen. PSY elfordult tőlünk. Halkan káromkodva gondolkodott Yunohe helyzetéről. -Rendben van. Döntést hoztam az ügyeddel kapcsolatban-fújta ki a levegőt idegesen, miközben szembenézett velük. Yunohe letörölte könnyeit. Szemei tágra nyíltak. A várakozás reményt ébresztett benne, ahogy bennem is. Kezük összekulcsolva Taemin-nal. Tudtam. Taemin és Yunohe nem csak gyerekesen tervezgettek, hiszen jelenleg is támogatják egymást... a legnehezebb időkben is... Büszkén néztem végig rajtuk és tartottam attól, hogy talán utoljára látják egymást...

 -Maradhatsz..-bökte ki PSY halkan. -Megismételné? Rosszul hallok-mondta Yunohe hitetlenkedve. -Azt mondtam maradhatsz. A versenyből nem vagy kizárva, de nincs több enyelgés Taemin-nal a kapun belül, különben egy telefonhívás és mész vissza Cho vállalatához. Értve vagyok?-PSY adta a szigorút, de mindannyian tudtuk, hogy a szíve meglágyult turbékoló párosunkon. Yunohe felkelt a földről Taemin kezét elengedve. -Nagyon..köszönöm!-ölelte meg PSY-t. -Nem felejtem el, amit tett. Nagyon hálás vagyok!-PSY szemei tágra nyíltak a meglepetéstől, de visszaölelt. 

Yunohe a könnyeit törölgetve lépett hátrább. Taemin mögötte termett, hogy átfogja a derekát. -Köszönjük, PSY. Ha nem haragszol... -Dehogy, menjetek, de semmi enyelgés, rendben? Fogjátok vissza magatokat. Oh, és Taemin... Remélem tudod, hogy a sajtó előbb-utóbb rájön-mondta, de szeme nem Taemin-on, hanem GD-n és Vivin állt meg...

Miután Taemin bólintott és kimentek, PSY GD-t és Vivit vette célba. -Jiyong, gyerekkorod óta ismerlek... Mégis meglepett az óvatlanságod ezúttal. Gondolom tudod miről beszélek...-én idegesen néztem rájuk. Miről van szó?  -...A képről... -Nagyon jó. Látom érted miért is vagytok itt. A sajtó egyfolytában zargat minket. A hírek nagyon gyorsan terjednek... Az összes oldal tele van a képpel és találgatásokkal... A Snapchat nem is lett volna akkora probléma, de az Instagram-os képet nem tudtad elég gyorsan letörölni-mondta PSY halkan, de lesújtóan. Nekem minden zavaros volt, míg össze nem állt a kép:

Visszaemlékezés: 

"Mindenki beült a legközelebbi boxba és mint ahogy Viviék nálunk is elkezdődtek az őrült selfie-k készítése. Csináltattunk pár csoportképet is egy fiatal lánnyal a remek este emlékére, aki hamar vissza is adta nekünk GD telefonját."

-Az nap... A csoportkép.. -hebegtem. -Igen, a csoportkép kikerült GD instájára. Rengeteg rajongó őrjöngött. A sajtó interjúért könyörög. Rengeteg felhívást kellett elutasítsak. Mindenki úgy látja őt, mint GD barátnője egy kép miatt. Beszéltem a főnököddel. Számára ez hatalmas lehetőség, jelenleg is tárgyalásokat folytatnak Yang Hyun Suk-kal-nézett Vivire. -Én... Mi... -Ne mondj semmit. Ez talán a legnagyobb lehetőséged, hogy egy egész világ megismerjen, de életed buktatója is lehet. A sajtó, a rajongók néha kegyetlenek tudnak lenni. Ha a két igazgató egyeztet és egy párnak tekintenek titeket, akkor a show nagyobb figyelmet kap, főleg te, Vivi. Készen állsz a média ragyogó és árnyoldalára? Jiyong! Vivi és te... -Igen, együtt vagyunk-mondta ki magabiztosan a szavakat. Vivi meglepetten nézett rá, de arca végtelen boldogságról tanúskodott.

 -Jézusom, mik történnek ebben az épületben? Valaki, aki még itt találta meg élete párját?-forgatta a szemeit, én pedig kínos mosolyra húztam a szám. -Igazán örülök nektek, de a szabály az szabály... A munkahelyi szerelem, tanár-diák szerelem tiltott, de Vivit nem távolíthatjuk el most. Az emberek túlságosan is gyanúsnak találnák, ha most tennénk ki. Ezért bent hagylak, habár tudom szabályt sértettél. Elmehettek, hogy átbeszéljétek a dolgokat-mondta PSY. Az ajtó nyitódott, de kint a sajtóval találták szembe magukat. -Fenébe... Tudhattam volna... Hívd a biztonságiakat-szólt rá az asszisztensére. -Azonnal-a telefonján pötyögött egy keveset és máris meg volt oldva a probléma. Lenyűgözött a gyorsaságuk. GD Vivit takarta a kamerák fényétől. Védelmezően köré fonta karjait, míg el nem érték az egyik termet, ahol nyugodtan elvonulhattak, hogy mindent átbeszéljenek kettesben. 

Ahogy kettesben maradtunk PSY szemei rám irányultak. Rám teljesen máshogy nézett, mint a lányokra. Szemeiből mérhetetlen düh és megvetés sugárzott... Nem vártam a kettőnk közti beszélgetést, hiszen én egyedül voltam... Mellettem nem volt egy GD vagy Taemin, de még Onew sem volt itt, hogy segítsen. Egyedül kell szembenézzek a bűneimmel és PSY szemeivel. Hát ez itt a vég számomra... 

-Tudok mindent.. A mappádat láttam. Kíváncsi lennék mit keresel itt. A beosztásod és a képességeid alapján nem sok esélyed van debütálni-lapozta át a mappámat. -Valóban. Tudom, hogy kevés esélyem van, de mindent meg kell tennem, hogy jobb legyek-mondtam halkan anyura és Maya-ra gondolva. -A családi háttered titkosítva van, kíváncsi lennék miért-húzta fel a szemöldökét. -A családomnak semmi köze ehhez. Őket hagyja békén-köptem minden egyes szót. A családi hátterem titkosítva lett miattam. Nem akartam, hogy kiszivárogjanak rólam információk, amikhez másnak semmi köze. Ez csak rám, a családomra és a főnökömre tartozott. -Értem.. Remélem tudod miért vagy itt-mondta cseppet sem könyörületesen. -Természetesen.  Az nap miattam hagytuk el az épületet, tehát szabályt sértettem. Gondolom hazaküld-mondtam halkan. Onew-t nem akartam belekeverni a zűrös dolgaimba, így csak reméltem, hogy PSY mit sem sejt a kapcsolatunkról. 

-Oh, tehát csak ennyi? Bárcsak azt mondhatnánk, hogy ennyi. Ismered Linát? -Igen, ismerem. A szobatársam. -Haladunk... Lina ma reggel bekopogtatott az irodámba. Szerinted miért?-kérdezte komolyan, miközben én aggódva néztem körül. -Nem tudom mire gondol. -Valóban? Értem, akkor jobb, ha megmutatom, hogy felfrissítsem a memóriádat-majd az orrom alá tolt egy képet a szobánkról. Minden széthajítva, Lina ruhái szétszaggatva, az egész szoba fel volt forgatva. -Ezt nem én csináltam. Sosem nyúltam hozzá a cuccaihoz-mondtam hitetlenkedve.

 -Ez nem minden. Lina, gyere be-mondta PSY. Az ajtó nyílt. Lina lépett be. Arcát véres karmolások tarkították, szemei könnyesek voltak és alig mert bejönni. -Gyere, nyugodtan. Nem fog bántani, megígérem. -Nem én tettem... Kérem, ez egy tévedés. Nekem semmi közöm sincs ehhez az egészhez...-kiáltottam. -Csak valld be és akkor nem teszünk feljelentést. Gyerünk, Sarah, ismerd be...-fújta ki a levegőt PSY, miközben Lina sírva fakadt. -Esküszöm, hogy nem én voltam... Sosem tudnék ilyet tenni...Ez nem az én ügyem-fakadtam ki. A könnyek gyűltek és gyűltek, de nem akartam sírni. Ártatlan vagyok... Tudom, de nincs, aki ezt alátámassza, hiszen ők nem tudnak arról, hogy elkaptak... Gondolataimba burkolózva igyekeztem kieszelni egy tervet, de semmi nem jutott eszembe... Nem vagyok bűnöző..De hogy mászok ki ebből? Hol van a megmentő lovag, amikor kellene vagy a jó tündér? Úgy néz ki egyedül maradtam. -Nekem ez jár.... -suttogtam, a tekintetemet a padlóra szegeztem... PSY elfordult, de Lina továbbra is rám nézett, arcán lassan terjedt szét egy ördögi mosoly...