Chapter 24-Idő a megmentésre, Törött kar, Összetört szív

Chapter 24-Time to save,Broken arm, Broken heart

Onew szemszöge:

Az interjúmra készülődtem a színfalak mögött, mikor a telefonom csörögni kezdett...A stylistom-tól elnézést kérve, elvonultam, hogy felvegyen... Taemin volt az:

-Halló! 

-Onew, lebuktunk... Sarah-t ki fogják tenni... 

-Hogy mi? Miről beszélsz?

-Igen, az Instagram-nak köszönhetően Sarah nagy pácban van...PSY mindent tud mindenkiről... Ezt elszúrtuk Onew... Ha PSY tudja, hogy te és Sarah együtt vagytok, akkor Sarah még rosszabb helyzetben van...

-Kizárt, hogy tudja... Hol van Sarah? Beszélnem kell vele..Add oda neki a telefont, de most!

-PSY már lassan fél órája beszél vele és egy másik lány is bement.. Elég csúnyán nézett ki az arca, de nem ismerem... 

-FENÉBE! Taemin azonnal menj be és hozd ki Sarah-t onnan... GYORSAN!

-Egy pillanat, közelebb megyek... Bezárta az ajtót... Onew, nagyon rossz a helyzet... Ide kell jönnöd! 

-Taemin, forgatok...

-Jézusom, Sarah nem mozdul, ki van terülve a földön, PSY nincs már ott, csak az a lány... 

A telefont izzadt tenyeremmel összeszorítottam.. A hívás megszakadt...A francba! Lina... Megfojtom.. Muszáj odamennem...Sarah bajban van az én hibámból... Itt az ideje, hogy véget vessek Lina őrültségeinek... Túlzásokba esett egy ideje és ha én nem teszek valamit, akkor Sarah-nak vége.. Már a medencés jelenet is sok volt.. Egyszerűen elvetette a sulykot...Bele se merek gondolni, ezúttal mit tett... -Hadd érhessek oda időben... Könyörgöm!-suttogtam, miközben kivágódtam az öltözőből és az első szembe jövő énekelgető asszisztensre néztem:

-Gyere ide! 

-Igenis! Mi a probléma? 

-Kell a ruhád... 

-HOGY MI??? 

-Jól hallottad... Cserélünk egy kicsit... Nekem mennem kell, valakinek szüksége van rám, így nagyon örülnék, ha segítenél, mert sietek.. -ráncoltam össze a homlokom. A fiú csak 17-18 környékén lehetett, a szemei riadtak voltak, de tette, amit mondtam. Gyorsan felrángattam magamra a ruháit, majd odavetettem neki a számomra kikészített márkás darabokat. 

-Vedd fel és tartsd meg őket. Nagyon köszönöm és hálás vagyok neked, kölyök. Tessék, egy kis pénz, hogy kifejezzem mennyire hálás vagyok. Tartozom neked, ha lehetne, akkor a szádon lakat... Fontos ügyet intézek..

-Értettem, hyung. Egy lányról van szó? 

-Okos gyerek vagy! Sietek, ez a lány bajba keveredett megint...

-Hyung, a barátnőd bizonyára naiv teremtés, de biztosan okkal szereted őt ennyire... Fighting, Hyung! Mentsd meg őt! Sok boldogságot kívánok nektek hyung!

-Fighting Dongsaeng, köszönöm! Jaj, és a hangod remek, a cég nemsokára válogatót szervez, ott a helyed! Várom a jelentkezésed! 

-Ott leszek, hyung! Annyira menő vagy...-mosolygott a kis kamasz. Saját magamat láttam... A régi énemet, ugyanilyen lelkes voltam, mint ő... Remélem, a főnök is észreveszi benne azt, amit én..Nem maradt időm az ábrándozásra, így gyorsan kifutottam a bejáraton. Beugrottam a kocsimba és meg sem álltam az épületig, ahol Sarah éppen nagyobb bajban nem is lehetett volna...

Sarah szemszöge:

PSY otthagyott Linával, az agytekervényeim pedig őrült tempóban forogtak... Miért pont én? Csak szerettem volna nyugodtan végig csinálni ezt a műsort... Persze, mindig kifogom ezeket a pech helyzeteket..de most valami komolyba rángattak bele... Valami rettenetesbe... Nem mehetek a rendőrségre, nem akarok egy zárkában sínylődni olyan dologért, amit nem is tettem meg soha, de senki nem hisz nekem...Egyedül maradtam, legyőzötten.. Így jár az, aki nem tud nyugton maradni..

-Sarah...-nyújtotta el a nevemet Lina...-Ugye tudod, mi következik?-nevetett fel ördögien. Nem válaszoltam..

-Jó pár évre egy cellában fogsz megpusztulni, míg a bőröd teljesen szutykos lesz a szennytől, ami rátapad a kezeidre... Oh, említettem már? Mindenki utálni fog aranyom... A média meg fogja tudni az egész sztorit és utána a cég is becsődöl majd, ahol dolgozol... Senki nem fog sajnálni... Senki nem fogja tudni a valóságot.. 

-Onew...-köptem egyet. A hangom erőtlen volt, szédültem, de nem akartam küzdés nélkül abbahagyni..

-Onew?-nézett rám csodálkozva...

-....Onew mindent tud. Tudja, hogy egy ujjal se nyúltam hozzád, se a holmijaidhoz..

-NE MERD MÉG EGYSZER KIMONDANI A NEVÉT...- a jobb karomba iszonyatos fájdalom tolult.. 

Mi ez? Nem tudom megmozdítani... Fáj, nem bírom... Felsikoltottam, ahogy Lina megint célzásba vette a karomat... A lábával tiporta a karomat, én pedig egyfolytában sikoltottam... Egyre hangosabban... Segítségért kiáltottam, de senki nem jött... Az ő nevét kiáltottam, pedig tudtam, hogy nincs velem... Csak egy ártatlan lány voltam, akinek nagyon rosszul állt a szénája és akin senki nem tudott segíteni, aki pedig tudott volna, az nem volt jelen, hogy kiálljon értem és tisztára mossa a nevemet.... Újabb csattanást hallottam,majd a képek zavarosan összemosódtak...

-SARAH!!!-kiáltotta valaki hangosan a nevemet... Fájt a fejem a hangerőtől, de nem a hang forrásától... Szerettem ezt a hangot... Megnyugtatott, de most mégis olyan szomorúan csengett, hervasztóan... 

-MI BAJOD VAN NEKED, LINA? MEGŐRÜLTÉL?-ordította Onew, miközben odébb rángatta... 

-NEKEM??? MÉGIS MIÓTA VÁLTOZTATTAD MEG A TERVÜNKET? 

Terv??? Milyen terv??? Miről beszél Lina??? Onew a padlóra ült mellém, az ölébe vett, de mikor a karomhoz ért, felsikoltottam.... 

-Jézusom, mi a baj? Hol fáj, Sarah? 

-A karom... A jobb karom... -mondtam, miközben a fájdalom elvette az eszemet..

-Shhh... Jól van, nem bántom a karodat,megígérem... Annyira sajnálom, Sarah, elkéstem...

-....Onew, miről beszélt Lina? -kérdeztem, miközben igyekeztem elfelejteni a fájdalmat, ami egyfolytában kísértett...Onew hallgatott... Némasága csak még jobban megrémített...

-Gyerünk Onew, meséld csak el neki... Meglátjuk utána ugyanúgy fogjátok-e szeretni egymást...

Onew-ra néztem zavartan, az arca nem sok jót ígért... Komoran lehajtotta a fejét, én pedig ijedten néztem hol egyikre, hol másikra , magyarázatot várva... Bárcsak ne hallhattam volna, ami ezután következett...