Chapter 26-Álom

Chapter 26-Dream

Sarah szemszöge: 

Lina mindent kitálalt... Nem tudtam többé úgy nézni rá, mint akit utálok... Sajnáltam, elvettem tőle mindent, amit szeretett vagy akit... Még Onew-t is... De Őt nem akartam most látni. Akárhányszor rátévedt a tekintetem, az járt az eszemben miért... Átvert, és nem is akárhogyan... Rosszul lettem a gondolatra, hogy hittem neki és a játékainak.. Lina szánalomra méltó volt, Onew pedig... Ő már nem tudom mi volt számomra.. A földön remegtem, majd az agyamat elöntötte az adrenalin és saját magamon meglepődve kiáltottam:

-Rendben... Először is én sem ezt akartam, világos? Nem akartam kitúrni senkit sem, sajnálom, hogy ennyi embert vesztettél el, de nekem sem könnyű a helyzetem.. Egyikünknek sem... Tudod, nem azért vagyunk itt, hogy nyavalyogjunk és bosszúkat eszeljünk ki... Nem tudok haragudni rád, mert sajnállak... Az unokatestvéreddel más a helyzet... Neki semmi oka nem volt, hogy ezt tegye velem, és már nem tudok a szemébe nézni a történtek után, de nem kell aggódnotok nem vagyok egy bosszúálló típus... Csak 3 dolgot akarok:

1.  Meséld el PSY-nak az igazságot arról, hogy mi történt valójában.
2. Az unokatestvéred soha többet nem jöhet a közelembe...
3. Utoljára pedig: Kotródjatok el... Soha többé nem akarlak titeket látni.

-Világos voltam?-kérdeztem, miközben a hangom remegett... A könnyeim záporoztak, már nem bírtam visszatartani őket tovább. Felálltam és ott hagytam őket... Onew utánam sietett és elkapta a karomat.. A törött karomat.. A fájdalom belém mart...Ő is aggódva nézett rám:

-Sarah, beszélnünk kell... Oh, ne haragudj, elfelejtettem, hogy a karod..

-Nekünk nincs többé semmi megbeszélnivalónk egymással.. Hagyj békén és a karomat is..-suttogtam, miközben a másik kezemmel lefejtettem az ujjait egyesével. 

-Hadd vigyelek a kórházba, hogy ellássanak... Tudom, hogy haragszol, de muszáj beszélnünk, meg akarom magyarázni...

-Nincs mit... A kórházba egyedül is eltalálok, az egyetlen dolog, amit mondanom kell még neked, hogy végeztünk... Többé nem leszek a játékszered, se másé.. Keress egy másikat, aki erre kapható, mert nekem van más dolgom is... A cuccaimért elmegyek majd, mert ott hagytam őket nálatok.. Majd beszélek Minho-val és most mennem kell...

-Mégis hova mennél? Sarah, kérlek... Ne tedd ezt.. 

-Nem én tettem.. Te tetted magaddal, ne engem hibáztass..-a hangom éles volt és a fejemet felemelve hagytam ott... Yunohe és Taemin tátott szájjal bámultak, majd Yunohe elém sietett:

-Sarah... Mi történt?
-Hosszú történet, de be kell mennünk a kórházba, Yunohe... Eltört a karom...-mondtam nekik nyugodtan, miközben a fájdalom nem szűnt meg...Yunohe nem kérdezett többet... Az ép karomnál fogva húzott ki a kocsihoz.
-Rendben, Taemin elvisz minket, jó? Nemsokára ott leszünk,Sarah... Addig bírd ki...-mondta nekem, de a fájdalom egyre erősebb lett, és lehúzott a mélybe. Yunohe arca elmosódott a szemeim előtt, és már nem láttam semmit és senkit...

Onew szemszöge: 

Elrontottam... Minden az én hibám... Annyira szerettem volna segíteni Linának, hogy eszembe se jutott, hogy ezzel másokat bántok meg... Azt hittem helyre hozhatom, de elvesztettem őt... Végleg..Sose fogok még egy ilyen lányt találni... Ha adna egy 2. esélyt, akkor soha többé nem engedném el... Mindent megadnék neki, bemutatnám a sajtónak, bejelentenénk, hogy egy párt alkotunk és meglátogatnánk a szüleimet és az ő családját is... Anya imádná Sarah-t, de már mindegy.. Nincs már többé mi.. Kénytelen leszek abbahagyni a fantáziálást, mert jelenleg teljesen szétestek az ábrándjaim... Összetörten bámultam Lili után, majd  visszamentem Linához, aki teljesen összetört.. A falnak dőlve áztatták a könnyek a pólóját:

-Sajnálom... Onew...
-Van mit...
-Tudom, hogy én tehetek róla... Sarah, meg fog bocsátani neked... Szeret.. Őszintén...
-Nem, Lina... Soha többé.. Mi nem fogunk többet beszélni.. Én és Sarah.. Nekünk annyi..
-Úgy sajnálom...
-Menj és mesélj el mindent PSY-nak... Elegem van az ügyleteidből..
-Már mindent elmondott, míg te kint próbáltad visszahozni Sarah-t.. Azzal a lánnyal tényleg rengeteg minden történik.. Nem hiába titkosították le a mappáját. Kíváncsi lennék mi mindent rejteget még?

-PSY, kérem bocsásson meg az unokatestvéremnek... Nem volt egyszerű az eddigi élete és ha lehetséges.. Fogadja vissza Sarah-t, kérem... Nagyon fontos mindkettejüknek a verseny...
-Onew, ne kérj ilyesmit.. Lina többszörösen is zaklatott több versenyzőt is... Sarah pedig, nem egyszerű vele.. Nem hiszem, hogy tudnánk dolgozni egy a szakítás után zaklatott lánnyal... Neki is az lenne a legjobb, ha egy időre pihenne..-fújta ki a levegőt idegesen PSY.
-Tudom, hogy Lina mit tett, de adjon neki próbaidőt.. Mindkettejüknek.. Legalább a duett versenyen hadd szerepeljenek...
-Nem is tudom...
-Kérem..

-Legyen. A lányok próbaidőn vannak.. A duett versenyen részt vesznek és utána meglátjuk... -mondta, majd ott hagyott.. Linával is szerettem volna még beszélni, mert kezdtem rájönni mit is mondtam neki... NEM A Ő HIBÁJA.. Hanem az enyém, én mentem bele a játékaiba, tehát az én felelősségem.. Francba, ma mindenkit elűzök magamtól... Meg kell találnom, Lina túlságosan instabil érzelmileg jelenleg és ha nincs vele valaki, akkor ki tudja mit tesz...

Lina szemszöge: 

Mindent elmondtam PSY-nak.. Habár Onew kikönyörögte nekem a próbaidőt, tudom, hogy már nincs rá szükségem.. Végeztem itt.. Az utóbbi hetekben elvesztettem önmagamat és már nem akarom tudni, hogy mi mindenért vagyok felelős...Újra látni akarom anyut... Tudom, hogy haragszik rám, azért aki lettem, de ő az anyám.. Valószínűleg az egyetlen, aki szeret még... Tehát visszamegyek hozzá.. Felmentem az emeletre a dormunkban, majd magamra zártam az ajtót.. Elővettem a nyugtatóimat, amikből egyet beszoktam venni, hogy ne sikoltozzak álmomban... A kupakot letekertem, majd a kezembe nyomtam több tablettát... A tablettákat szorongató izzadt kezem remegett.. Az egész életemet újra láttam magam előtt... Amiket tettem.. Egy szörnyeteg lettem... Ideje, hogy búcsút intsek...

-Sajnálom, Onew... Nem ezt érdemled.. Beszélj Sarah-val.. -írtam le a búcsú szavait..
-Minho... Ha megkapod ezt a levelet, én már nem e világon vagyok.. Élj boldog életet egy kedves lánnyal.. Szeretlek..-írtam meg egy másik cetlit.. A könnyeim eláztatták a papírt, de még olvasható volt..
Nyeltem egy kis vizet, és az első tabletta is lent volt... A következőnél 2-t vettem a számba, az ajtót zörgették, hogy nyissam ki.. A tablettákkal a számban ijedten lestem az ajtóra...
-Nyisd ki, Lina! Tudjuk, hogy bent vagy.... Beszélnünk kell... Kérlek..-hallottam meg Onew hangját.. Nem válaszoltam..
-Lina... Én vagyok az, Minho.. Kérlek, nyisd ki az ajtót...-mondta nyugtatóan Minho... Annyira régen hallottam már ezt a hangot, és annyira hiányzott már... Legalább halhattam még egyszer...Utoljára....
-Lina... Lina...LINA!!!-kiáltotta a nevemet egyre hangosabban... Vége..


Az ajtó kivágódott... Minho rohant be, majd a földre vetette magát... A szerteszéjjel guruló tablettákat pásztázta majd rám nézett:
-Mennyit vettél be?-nézett rám aggódva..Nem válaszoltam.. A tablettákat leereszteni készültem.. A látásom kezdett homályossá válni....Minho tekintete a torkomra vándorolt.. Látta, ahogy nyelni készültem..
-Lina maradj velem, kérlek...-suttogta a fülembe...Onew a háttérben sírt... Miért sír?
-Lina... Még mindig szeretlek... Annyira szeretlek..-túrt bele a szőke hajamba...

-Éppen ezért bocsáss meg nekem..-mondta, majd megcsókolt.. Az ajkaimat szétválasztotta könnyedén, majd a tablettákat átvette a szájába.. A szemeimet próbáltam nyitva tartani, de tudtam, hogy közel állok, ahhoz, hogy az az egy nyugtató is elnyomjon...Minho ajkai eltávolodtak, majd láttam, ahogy kiköpi mindkét tablettát, ami a számban volt..
Magához szorítva ölelt... A homlokomat csókolta, majd a számat, hajamat, kezemet, orromat.. A szeme könnyes volt.. Én pedig utolsó erőmmel felemeltem vékony, halvány kezemet és letöröltem a könnyeket..

-Annyira örülök, hogy időben ideértem, Lina... Soha többet ne ijessz rám így, rendben?
-Minho.. Tényleg te vagy az?-mondtam erőtlenül.
-Én, én vagyok, Lina... Soha többet nem hagylak elmenni.. Soha... Mert szeretlek.. Mindennél jobban.
-Rossz dolgokat tettem..-mondtam szaggatottan...
-Nem számít, nekem nem... Mindent tudok, de helyre hozod... Helyre hozzuk..
-Te tényleg nem utálsz?-sírtam megint..
-Nem, ahogy mondtam, szeretlek Lina.. Most pedig aludj egy kicsit.. Itt maradok veled, míg alszol..-olyan nyugodtan mondta. Nem volt rám mérges.. Kezdtem elhinni, hogy valóban szeret...
-Nem tűnsz el? Ott hagytalak egyedül, Minho...Lenne okod, itt hagyni engem azok után..
-Shh... Aludj szépen, Lina.. Majd, ha felkelsz mindent elintézünk.. Itt leszek melletted végig, nem hagylak el.. Szeretlek...-mondta utoljára, majd a szemeim lecsukódtak.. A keze a kezemet fogta, ajkaival még egy utolsó csókot nyomot a számra, majd mély álomba szenderültem...